Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - D. Rácz Magdolna: Értünk dobbant a "Százhúszat verő szív" (Főhajtás a 90 éve született Váci Mihály emléke előtt)
D. Rácz Magdolna A kis Misu olyan okos, olyan tudásra szomjas volt, hogy öt és félévesen kikönyörögte az édesanyjától, vegyen neki tanszereket, és írassa be őt az iskolába. Az édesanyja azonban mást gondolt, úgy tett, mint aki beleegyezik a dologba. „Ősszel a gyerekek mentek iskolába. Az én Misikém is minden áron iskolába akart menni, de nem vették fel, mert még nem volt hatéves... Sírt, könyörgött, nem akarta megérteni, hogy ő még nem mehet iskolába, megvettem neki a táskát, könyvet, palatáblát, füzetet, gondoltam, majd lesz valami... ”4 Titokban elment a tanító úrhoz, és csalárd tervet eszeltek ki. Majd elveszik ők a Misu kedvét az iskolától! Kitalálták, hogy az iljú embert a szégyenpadba, a szamárpadba ülteti a tanító úr, hátha így megszökik onnan. Legnagyobb ámulatukra a kisdiák a harmadik hónapban már az osztály legjobbja volt, így át kellett ültetni a jó tanulók padjába. Misu egyre többet és többet akart megismerni a világból. Lelkes tanulással telt el az év, beköszöntött a vizsgák ideje. A bizottságban ülőknek feltűnt, hogy a minden kérdés megválaszolására jelentkező kisfiút a tanító úr egyszer sem kérdezte. A vizsgák után firtatni kezdték a furcsaság okát. Kiderült, hogy a gyermek hivatalosan be sincs iratkozva az első osztályba. Odahívatták hát a kis tudós palántát, aki minden kérdésükre bátran és helyesen válaszolt. „Megkérdeztem mi legyen a további teendőm. A vizsgabiztos mondta, menjek be Debrecenbe a tanfelügyelőhöz, kapok egy nyomtatványt, azt kitöltve beküldjük a Minisztériumba, ott majd döntenek a gyerek sorsáról. Sok álmatlan éjszakám volt, amíg megjött a várva várt értesítés, hogy a kis Váci Mihály (ekkor még Vitái) a második osztályba léphet... ”5 A harmadik és negyedik osztályt az evangélikus iskolában járta. Közben az édesapja - aki vasutasként dolgozott - agyvérzést kapott: jobb oldala lebénult. Sohasem gyógyult meg igazán. A családfőt lelkileg nagyon megviselte, hogy nem tud tovább dolgozni a vasútnál. Ám roppant talpraesett felesége addig kilincselt az elöljáróknál, amíg férjét kapusként vissza nem vették a szolgálatba. Hogy ne kelljen a rossz lábával fáradnia, beköltöztek a városba. A jó eszű gyereket ekkor a Jókai Mór nevét viselő polgári fiúiskolába íratták. Itt is jól tanult. Nagyon szeretett rajzolni, énekelni, no, és fogalmazást írni. Az iskola elvégzése után a tanítóképző intézetbe került. „ Móricz Zsigmond és a néprajz, ez a kettő volt, amit már életem kezdetén megszerettem. Festőművész, író vagy tanár akartam lenni. De sokáig nem tudtam választani, így mind a hármat csináltam egyszerre: rajzoltam, olvastam, írtam is, és készültem a tanítói pályára. ” (Корка 1965.) Kedves, humoros írásai maradtak fent azokból az időkből. Bár ezek még csupán egy tizenéves diák szárnypróbálgatásai, már felsejlik mögöttük a későbbi író. 4. kép A szülőház (JAM Irodalmi Gyűjtemény 91.37.181. F.) Fig. 4 Father-house (JAM Literary Collection 91.37.181. F.) 4 Idős Váci Mihályné: Legyen munkátokon áldás! JAM Irodalmi Gyűjtemény Ltsz. 93.1.373.75. 5 Idős Váci Mihályné: Legyen munkátokon áldás! JAM Irodalmi Gyűjtemény Ltsz. 93.1.373.77. 338
