Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)

Helytörténet - Bene János: Stojanow. A kassai 5. honvédhuszár ezre (nyíregyházi) II. osztályának tűzkeresztsége 1914. augusztus 15-én

Stojanow Felhangzik a vezényszó „Roham! Kardot ránts! MarkolatszíjV® Irány az ellenséges tüzér­ség! Vágtát indulj!” Felharsognak a trombiták, eget verő „Rajta! Rajta!” kiáltásunk a muszka ágyúk bömbölését is túlharsogja. Felfohászkodom, „ Isten segíts! ” Ezzel oly vad elszánt érzés vett rajtam erőt, hogy csak az a gondolatom: előre, mennél több ellenséget leütni. Nem láttam, hogy a kartácsok és géppuska golyók hogy ritkítják sorainkat, hogy hullnak szegény embereim. Nem lát­tam mást csak a tüzelő ellenséget. Csak előre! Ez az érzés átragadt derék sárgámra, a Spionra is, éreztem mint nyúlik meg alattam. Amikor egy huszár, úgy, ahogy fes­tik, szabályos támadásba vett kard­dal, „rajta” kiáltással elszáguldott mellettem, a Spion, nemhiába lova­goltam rajta versenyeket, valóság­gal megveszett. Mint az őrült tört előre, valósággal repült, legázolva mindent maga előtt. Úgy elhagyott mindenkit, mintha kilőtték volna. Hogy hogy vitt át a muszka ágyúkon, ugrott-e, repiilt-e? Igazán nem tudom. Azt tudom csak, hogy az egyik ágyú mögött vágtam az el­sőt. Egy sapka nélküli vöröshajú muszka ordítva rogyott össze, sike­rült fejvágásom. Az ágyúk még egy utol­sót lőttek, azután elhallgattak, mert embereink lekaszabolták legénysé­güket. Ekkor hátulról a lőszerkocsik mögül orosz lovasság tört előre. A Spion három vágtaugrása után már köztük voltam. Közre is kaptak a hosszú pikás muszkák. A legközelebbi három lovasra tisz­tán emlékszem. A szemben lévő fekete hajúnak olyan fejest utalványoztam ki, hogy menten lefordult lováról. (Vérbe száradt fekete haja, a vörösével együtt kardomra van tapadva.) De vágásom pilla­natában a két oldalsó ugratott nekem s jobbról a mellemen, balról a bal karomon éreztem egy lö­kést. (Mint a gyülekezésnél megtudtam, a balról vágó muszka tiszt volt és ennek az akkor odaérkező Kis tizedes levágta a kezét.) A lökések után ösztönszerűleg markomba köptem, nem köpök-e véreset? Nem. Mint a megvadult törtem megint előre csépelve a már futni kezdő muszkákat. Micsoda hangzavar volt ebben a rohamban! A mieink: rajta!, üsd, vágd, ne kíméld!, Jé­zus segíts!, kiáltásaiba belevegyült a muszkák Huri, huri! ordítása, sebesültek jajgatása és a pisz­tolyok durrogása. A muszkák még a földre esve is lövöldöztek és szurkáltak. Még beszélgettünk is a roham közben. Meglátom Serif főhadnagyot csákó nélkül, odakiáltom neki, „hol a csákód Kicsi?” „ Leütötte egy muszka ” „ Nincsen bajod? ” „ Nincsen! ” Azzal vágtázunk tovább a menekülő musz­kák után. 8 9 3- kép Egy orosz üteg elfoglalása Fig-3 Capture of a Russian battery 8 A szablyát a roham előtt a markolatszíjjal erősítette csuklójára a huszár, nehogy harc közben a földre essen a fegyver. 9 Serly Károly (Beregszász, 1890. jún. 12,-Clevland/USA/, 1970. márc.) huszárezredes. Tényleges katonai szolgálatát 1911. augusztus 18-án kezdte meg. 1914-ben a kassai 5. honvédhuszár ezred nyíregyházi osztályánál az 5. lovasszázad egyik sza­kaszparancsnoka. A két világháború között is szolgált a Magyar Királyi Honvédségben, 1934 és 1940 között a nyíregyházi 4. huszárezred tisztje volt. 1940. szeptember 1-jén léptették elő huszárezredessé. 287

Next

/
Oldalképek
Tartalom