Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Bene János: Stojanow. A kassai 5. honvédhuszár ezre (nyíregyházi) II. osztályának tűzkeresztsége 1914. augusztus 15-én
Stojanow Felhangzik a vezényszó „Roham! Kardot ránts! MarkolatszíjV® Irány az ellenséges tüzérség! Vágtát indulj!” Felharsognak a trombiták, eget verő „Rajta! Rajta!” kiáltásunk a muszka ágyúk bömbölését is túlharsogja. Felfohászkodom, „ Isten segíts! ” Ezzel oly vad elszánt érzés vett rajtam erőt, hogy csak az a gondolatom: előre, mennél több ellenséget leütni. Nem láttam, hogy a kartácsok és géppuska golyók hogy ritkítják sorainkat, hogy hullnak szegény embereim. Nem láttam mást csak a tüzelő ellenséget. Csak előre! Ez az érzés átragadt derék sárgámra, a Spionra is, éreztem mint nyúlik meg alattam. Amikor egy huszár, úgy, ahogy festik, szabályos támadásba vett karddal, „rajta” kiáltással elszáguldott mellettem, a Spion, nemhiába lovagoltam rajta versenyeket, valósággal megveszett. Mint az őrült tört előre, valósággal repült, legázolva mindent maga előtt. Úgy elhagyott mindenkit, mintha kilőtték volna. Hogy hogy vitt át a muszka ágyúkon, ugrott-e, repiilt-e? Igazán nem tudom. Azt tudom csak, hogy az egyik ágyú mögött vágtam az elsőt. Egy sapka nélküli vöröshajú muszka ordítva rogyott össze, sikerült fejvágásom. Az ágyúk még egy utolsót lőttek, azután elhallgattak, mert embereink lekaszabolták legénységüket. Ekkor hátulról a lőszerkocsik mögül orosz lovasság tört előre. A Spion három vágtaugrása után már köztük voltam. Közre is kaptak a hosszú pikás muszkák. A legközelebbi három lovasra tisztán emlékszem. A szemben lévő fekete hajúnak olyan fejest utalványoztam ki, hogy menten lefordult lováról. (Vérbe száradt fekete haja, a vörösével együtt kardomra van tapadva.) De vágásom pillanatában a két oldalsó ugratott nekem s jobbról a mellemen, balról a bal karomon éreztem egy lökést. (Mint a gyülekezésnél megtudtam, a balról vágó muszka tiszt volt és ennek az akkor odaérkező Kis tizedes levágta a kezét.) A lökések után ösztönszerűleg markomba köptem, nem köpök-e véreset? Nem. Mint a megvadult törtem megint előre csépelve a már futni kezdő muszkákat. Micsoda hangzavar volt ebben a rohamban! A mieink: rajta!, üsd, vágd, ne kíméld!, Jézus segíts!, kiáltásaiba belevegyült a muszkák Huri, huri! ordítása, sebesültek jajgatása és a pisztolyok durrogása. A muszkák még a földre esve is lövöldöztek és szurkáltak. Még beszélgettünk is a roham közben. Meglátom Serif főhadnagyot csákó nélkül, odakiáltom neki, „hol a csákód Kicsi?” „ Leütötte egy muszka ” „ Nincsen bajod? ” „ Nincsen! ” Azzal vágtázunk tovább a menekülő muszkák után. 8 9 3- kép Egy orosz üteg elfoglalása Fig-3 Capture of a Russian battery 8 A szablyát a roham előtt a markolatszíjjal erősítette csuklójára a huszár, nehogy harc közben a földre essen a fegyver. 9 Serly Károly (Beregszász, 1890. jún. 12,-Clevland/USA/, 1970. márc.) huszárezredes. Tényleges katonai szolgálatát 1911. augusztus 18-án kezdte meg. 1914-ben a kassai 5. honvédhuszár ezred nyíregyházi osztályánál az 5. lovasszázad egyik szakaszparancsnoka. A két világháború között is szolgált a Magyar Királyi Honvédségben, 1934 és 1940 között a nyíregyházi 4. huszárezred tisztje volt. 1940. szeptember 1-jén léptették elő huszárezredessé. 287
