Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Helytörténet - Mohácsi Endre: "Rongyosok" Szabolcs-Szatmárban. Adatok a Felvidék visszacsatolásának előtörténetéhez
„Rongyosok” Szabolcs-Szatmárban Adatok a Felvidék visszacsatolásának előtörténetéhez Mohácsi Endre A történettudomány már igen régen ráébredt arra, hogy a hivatalos történelmi iratok mellett nagy jelentősége van a személyes levelezésnek, amelyek hozzásegíthetnek történelmünk pontosabb megismeréséhez.1 A magánlevelezések hordozhatták írójuk hivatalosan ki nem mondott, nyilvánosan nem vállalható véleményét egy-egy politikai rezsimről vagy döntésről. E levelek felkutatása és megvizsgálása sokszor teljesen más megvilágításba helyezheti a történések hátterét. Érdeklődésemet egy ilyen levél keltette fel, amely néhány régi képeslappal került hozzám. A könnyebb érthetőség érdekében a levelet teljes tartalmában közlöm. Feladó: Kenyeres Lengyel László jogszigorló Nagykőrös Címzett: Onagysága: Szilágyi Erzsébet úrhölgynek, állami tanítónő, Gergelyi „Nagykőrös, 1939. szept. 22. Kedves Erzsiké, bizonyára nem kis csodálkozással veszi kézbe ezt a messziről érkezett levelet, hiszen joggal gondolhatta, hogy az a hálátlan vörösszakállu körösi legény nyilván familiástól elfeledkezett már nemcsak a gergelyi napokról, de Tanítónéni-védangyalukról is, akinek kedvességét és szeretetét anynyiszor élveztük azokban a csúfosan végződött „ daliás időkben ”. Higgye el gyakran gondoltunk Gergelyi felé, Magára, s k. Édesanyjára, akiknek jósága és kedvessége egyike marad azoknak az igazán szép emlékeknek, amelyekben ugyan nem bővelkedett a mi őszi kis „ népfölkelésünk ”, de amelyekért talán egyedül volt érdemes elmenni, - leszámítva a tiszta lelkiismeretet, hogy megpróbáltuk megtenni azt, amit lehetett volna, s nem mirajtunk állott, hogy nem szándékunk szerint sikerült. Érdekes véletlen, — vagy talán több is, mint véletlen, ami csak most ötlik eszembe, mikor e sorokat kopogom, hogy éppen ma egy esztendeje, 1938. szept. 22-én ilyen esőre hajló délután gyülekeztünk, s indultunk útnak Kassa felé, (ahová, mint tudja, nem érkeztünk meg). Ha a kelleténél is szentimentálisabb lennék, bizonyára lírai hangon emlékeznék a dolgokról, s messzemenő következtetést vonnék le abból a körülményből, hogy éppen a tavalyi népfelkelés évfordulóján akadt újból kezembe Erzsiké legutolsó, nov. 19-i levele, melyet Édesanyámhoz írt, s ami most végső impulzust adott ahhoz, hogy hosszú hónapok óta halogatott, hol ezért, hol azért elmaradt adósságrendezéshez fogjak, s megírjam ezt a levelet. Gergelyiből való elmasírozásunk olyan csúful végződött, hogy 1 A magániratok jelentőségének növekedését jelzi, hogy évek óta gyűjt ilyeneket a BFL. Lásd például http://bfl.archivportal, hu/id-1893-leveltarunk maganirat_gyujtese.html. A MÓL gyűjteményének jó része is magánirat, például családi levéltár. NyJAME LV. 2013. 303-311. 303
