A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Művészettörténet - Madár Xiména: Pál Gyula alkotásai a Jósa András Múzeumban

Madár Xiména Az idők során a megyei múzeumban leltárba vett munkák közül többet a város közintézményeiben helyeztek el. A megyeháza épületében találhatók többek között a művész Vonuló asszonyok és Örökváltság című alkotásai. Pál Gyula életrajza A művész önéletrajzában sorsáról, életéről így vall: „1928. július 26-án születtem. Szüleim földműves napszámosok voltak. Anyám, született Mosolygó Ilona, csak öt hónapig élt törvényes apámmal, aki 1914-ben kivándorol Amerikába. Még egyszer nem ment férjhez, inkább vállalta akkori sorsát: Budapesten, Nyírbátorban és Nyíregyházán szolgáló lett. Egyetlen leánytestvérem 6 éves korában meghalt. Anyám beteg lett. Sorsomat 1931-ben a debreceni m. kir. Ali. Gyermekmenhely gondozásába adta. Felépülése után ismét magához vett egy időre, de munkáltatói rendelkezésre újra megvált tőlem: 1938-ig rokonaimnál nevelkedtem Érpatakon. Tízéves koromban Kállósemjénbe költöztünk. Ketten éltünk. Napszámosként kerestük kenyerünket. Iskolába és napszámos munkába felváltva jártam. Elemi iskoláimat itt végeztem... 1941-ben hentesinas lettem. 1942-44 között a csepeli WM^ gyárban dolgoztam. Felszabadulásunk alkalmával fiatalként a jászberényi és ceglédifogolytáborba kerültem öt hónapra. 1946—47-ben kerékgyártó szakmát tanultam, majd e területen önállóan dolgoztam.'" (BALOGH-PAPP 1983. 5.) 1946-1947-ben is csak a kerékgyártó szakma mellett jutott idő arra, hogy rajzolással foglalkozzon. Lassan-lassan megteltek színes rajzokkal a konyhai falvédők hátlapjai, s ilyen rajzokkal mutatkozott be 1947. június 30-án a nyíregyházi szabadiskolán (BALOGH-PAPP 1983. 5.). Itt Diószegi Balázs tanítványa lett. Később a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója. A főiskolán Hincz Gyula, Domanovszki Endre és Bencze László voltak mesterei. „...Barcsay Jenő bonctanra és kockológiára tanított, de Fónyi Géza korrigálásait is megismertem. Emlékezetesek Rabinovszki Máriusz előadásai is. Népi államunk ösztöndíjjal, kollégiumi ellátással segítette tanulmányaimat. 1954-ben végeztem és rajztanári diplomát nyertem.'

1

'' - vallotta önéletrajzában a művész (BALOGH-PAPP 1983. 6.). A főiskola elvégzése után megnősült, majd feleségével, Broda Máriával együtt Kalocsára költözött, ahol az Óvónőképzőben kapott rajztanári állást. 1957-ben az intézet megszűnése miatt kérte áthelyezését a Nyírségbe. A „világlátott" hazatérő fiú feszülő lelkesedéssel látott a festői és tanári munkához a demecseri általános iskolában. Hat év elteltével Nyíregyházára került, előbb a 4. számú Általános Iskolában tanított, 1964-től pedig a tanítóképző intézet tanára lett, s még ugyanebben az évben felvételt nyert a Képzőművészeti Alap tagjai közé (BALOGH-PAPP 1983. 6.). 1966-ban a fővárosban, a Fényes Adolf teremben egyéni kiállítása nyílt, mely megismertette művészi kvalitásait a szélesebb, országos közönséggel is. A következő években igen fontos szerepet töltött be Szabolcs-Szatmár megye, valamint Nyíregyháza képzőművészeti életének fellendítésében. Sokat tett a képzőművészeti alkotóközösségek létrehozásáért. Rendszeres résztvevője volt a tokaji és a hajdúböszörményi művésztelepeknek. Mindezen idő alatt folyamatosan szerepelt az országos tárlatokon is. Az 1960-as évek végétől 1971ig a kelet-magyarországi Területi Képzőművészeti Szervezet tagja, majd megyei titkára volt. Abban az évben a Bessenyei Tanárképző Főiskola rajz tanszékére került oktatónak. Mindössze két évet dolgozott itt. Egész életében komoly egzisztenciális gondokkal küzdött és ez kihatott az egészségére is. 1976-tól hosszú betegeskedés következett (BALOGH-PAPP 1983. 7.). A csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt. 472