A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúráról – rendhagyó módon

Horváth Tünde módon végeztek: legtöbbször kitörték a nyakukat, ritkábban feldarabolták, esetleg leszúrták, ledorongolták őket. A testek hamus rétegben fekszenek, valamilyen módon tehát tűzzel kerültek kapcsolatba (égő áldozat a test bizonyos részeiből: mivel az áldozógödrökben fekvő testek épek, talán a vért és a belső szerveket használhatták fel, ezeket talán el is fogyasztották a szertartás keretébe illő módon). Az egymástól különböző, de azon belül ismétlődő jelenségek arra utalnak, hogy szabályos időközönként végzett, hasonló módon bemutatott rítusok maradványait tártuk föl. Milyen következtetéseket vonhatunk le ezekből a jelenségekből? Az állatáldozatok között felállítható egyfajta rangsor: leggyakoribb és legértékesebb a szarvasmarha, majd a kiskérődzők, végül a sertés, illetve a kutya. Valószínűleg ez a sorrend nemcsak a vallási szférában, hanem a hétköznapi életben is így volt. A környezet megértéséhez vezető első lényeges lépés minden társadalomban az, hogy osztályozás segítségével rendet teremt a látszólagos káoszban. A környezetet alkotó állatvilág osztályozását, az állatok megérintésére, megevésére, feláldozására vonatkozó szabályok rendszerét erős társadalmi megfontolások itatják át. A társadalmak úgy rendezik el a természetet, hogy a házasságra és lakóhelyre vonatkozó társadalmi szabályok az állati kategóriákban tükröződnek és megerősítést nyernek (DOUGLAS 2003.). Egy olyan társadalomról beszélünk tehát, amelyben legnagyobb érték a szarvasmarha, ezen belül is a tehén volt. A szarvasmarha nem csak a legértékesebb haszonállatot, hanem egyben a jólét szimbólumát is jelentette (talán menyasszonypénzt is ebben fizettek). Márpedig ha a tenyésztett állatok között ilyen világosan felállítható rangsor van, akkor a társadalomban is ilyen szerveződés volt (újabb bizonyíték arra, hogy a badeni kultúrát rangsoroló társadalomként mutassuk be). Vajon miért váltott át ez a kultúra az állattenyésztésre a korábbi korszakokban jól bevált földmüvelés helyett? Mikor történt egyáltalán ez a változás? Figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az ilyen irányú változások már a középső rézkor idején elkezdődtek és valószínűleg a badeni kultúra időszakára értek be.

30 A válasz valószínűleg a klímaváltozásban (egész pontosan egy fokozatosan hűvösebbé és egyre csapadékosabbá váló klímában) rejlik, egy olyan tényezőben, amely ellen az ember még ma sem tud védekezni, csak - legjobb esetben - alkalmazkodni próbál hozzá (HORVÁTH 2000. 104. Atlantikus és Szubboreális fázis; CLUBE-NAPIER 1990., MAGNY 2004., MAGNY-HAAS 2004.). Bár az állattenyésztés fejlesztése a földművelés terén is jelentős forradalmat hozott, a kedvezőtlen időjárási feltételek miatt ezeket a lehetőségeket nem tudták kellőképpen kiaknázni, és a gazdaságot tömegtermeléssel a földművelésre alapozni. A szinte tömeges mennyiségben előkerülő állatcsontleletek mellett elenyészően kevés növényi maradvány kerül elő a lelőhelyeken, Balatonőszödön például köles: olyan igénytelen, rövid idő alatt beérő gabonafajta, amelyet a „nomádok haszonnövényé"-nek is neveznek.

31 A növénytermesztés elsőbbrendűsége nem jelentkezik az anyagi műveltség más területén sem: nem jelenik meg pl. a fazekasárukon tipikus díszítőelemként, mint pl. a tiszai vagy bodrogkeresztúri kultúrában. 30 Az állattenyésztés előtérbe kerülése, és a badeni kultúra idején is megfigyelhető szarvasmarha - kis kérődző - sertés rangsor már a Balaton-Lasinja kultúra idején is kimutatható (VIRÁG 2004.). 3

' A balatonőszödi településen mindössze egy kis korsóban találtunk elszenesedett kölesmagvakat, valamint egy nagyméretű, ép őrlőkő őrlőfelületére cementálódott-szenült, nem azonosítható növényi maradványt. További ismert növényi maradványok a badeni kultúrából: Nova Huta-Zesawic (Pl): köles, alakor és tönké, rozs; Iza (SÍ): kb. 3 kg búza egy veremben; szintén Szlovákiából Bajc-Vlkanovo, Hoste, Jelsovce, Kamenín, Kocín, Levíce, Muzla-Cenkov, Svodín, Sarisské Michal'any, Sarovce lelőhelyekről különböző búzafélék, len, mák, lencse, stb, különböző típusú gödrökből, kemencékből; Stickelberger II. (Au): alakor, Edlinger (Au) I: húsos som; Ossarn (Au): (gabonaáldozat?); Öcsöd-Kenderhalom: vadrepce; Budapest-Csepel, Vízmű: tönké, törpebúza, alakor, árpa, tölgymakk, bükkmakk, galagonya, kenyér/kásamaradvány, tűzhelyekből; Keszthely-Fenékpuszta: gödrök alján jelentős gabonamaradvány (HORVÁTH 2006A.). 102