A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon

A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon déli hatások vagy népelemek mellett a harangedény es népességnek is jelentős szerepet tulajdonított. A Budapest környéki kora bronzkor időrendjének részletes kidolgozásakor (KALICZ-SCHREIBER 1981.) a „Harangedény-Csepel csoportot" egy idősebb (kora bronzkor Il/a) és egy fiatalabb (kora bronzkor Il/b) fejlődési fázisra tagolta. A kora bronzkor Il/b fázisába sorolt leletegyütteseket (pl. Budatétény, Csepel-Háros) tartotta az összekötő láncszemnek a „Harangedény-Csepel csoport" és a Nagyrév kultúra klasszikus vagy késői szakasza között. Az utóbbi évek egyik legjelentősebb anyagközlése is Kalicz-Schreiber Rózsa nevéhez fűződik, közzétette a népességnek a Csepel-sziget keleti partjáról ismert temetkezéseit (KALICZ-SCHREIBER 1997.). Megállapította, hogy a lelőhelyek szorosan a Duna partsávjához kötöttek, a telepek közvetlenül a partszegélyen találhatók, a temetkezések a parttól kicsit távolabb, 200-300 méterre. A települési egységek a szűk települési terület miatt nem különülnek el egymástól, így több km hosszú, megszakítás nélküli vagy csak ritkán megszakított települési jelenségek jöttek létre, valamint velük párhuzamosan hasonlóan hosszan elnyúló temetkezési helyek. Ez a települési és temetkezési rendszer a népesség teljes elterjedési területén megfigyelhető (KALICZSCHREIBER 1997. 183-184.). A közelmúltban Kalicz Nándorral közösen írt tanulmányukban hangsúlyozták a „Harangedény-Csepel csoport" kerámia-típusainak közeli rokonságát a SomogyvárVinkovci kultúra, valamint a Duna menti protonagyrévi-korai nagyrévi teli-telepek kerámiájával. A Somogyvár-Vinkovci kultúra területéről érkező hatásokat döntőnek tekintették a korai Nagyrév kultúra és a „Harangedény-Csepel csoport" kialakulásában és fejlődésében. Véleményük szerint a „Harangedény-Csepel csoport" csontvázas temetkezései nem hozhatók közvetlen összefüggésbe az északnyugati harangedényesekkel, sokkal inkább a Somogyvár-Vinkovci kultúra hatására terjedhettek el (KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1998.336-342.). Csányi Marietta, Ecsedy István, Bóna István és Endrődi Anna kutatásai mára egyértelműen igazolták, hogy a harangedény es telepek és temetők területileg is jól körülhatárolható összességét önálló kulturális egységként, nem pedig a Nagyrév kultúra részeként kell interpretálnunk. Csányi Marietta a Közép-Tisza-vidék általa összegyűjtött és közölt nagyrévi leletegyütteseit összehasonlította a Budapest környéki egykorúnak tartott sírleletekkel, elsősorban a tököli, alsónémedi, budakalászi és békásmegyeri temetők anyagával. A leletanyagok összehasonlító tipológiai elemzése révén arra a következtetésrejutott, hogy a Budapest környéki harangedényeket tartalmazó együtteseknek („Nagyrév kultúra Harangedény-Csepel csoportja") a Nagyrév kultúrával való bárminemű azonosítása kétségbe vonható. Míg a közép-alföldi késő nagyrévi időszak anyagi kultúrája egyenes továbbfejlődése az ugyanezen a területen korábban meglévő ún. ökörhalmi típusú leletegyütteseknek, addig a Budapest környéki késő nagyrévi és a „Harangedény-Csepel csoportba" tartozó anyag között alig van tipológiai összefüggés, így utóbbi nem lehet előzménye a klasszikus Nagyrév kultúrának (CSÁNYI 1983. 58.). Ecsedy István a Szigetcsép-Tangazdaság lelőhelyen feltárt településrészlet leletanyagának elemzése során megállapította, hogy a jellegzetes harangedényeket tartalmazó együttesek a kísérőleleteik alapján is jól meghatározhatóak és tipológiailag elkülöníthetőek a makói, nagyrévi és Somogyvár-Vinkovci típusú leletegyüttesektől, még akkor is, ha mindegyikben megtalálhatók a kora bronzkor kezdetén az egész Kárpát-medencében és annak perifériáján elterjedt általános típusok (ECSEDY 1988.). Ugyanakkor a harangedény kultúra leleteinek jelenléte ezekben az együttesekben megkülönböztető jelentőséggel bír. Emiatt nem indokolt a Nagyrév kultúra és a harangedény kultúra fogalmi összekapcsolása (ECSEDY 1988.16-17.). Bóna István szintén a harangedényes telepek és temetők önálló kulturális egységként való értelmezése mellett foglalt állást. A Nagyrév kultúra eredetkérdésében a harangedény kultúra szerepét—még összetevőként is - egyértelműen elvetette. Mivel a harangedény kultúra keleti csoportjának magja a mai (nagy) Budapest területére esik, a Budapest csoport elnevezést javasolta (BÓNA 1991.73., 78., BÓNA 1992.12.).