A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Néprajz - Erdész Sándor: Garabonciások
Garabonciások a. „A garabonciás diák meg a sárkány" A diák beleesett egy álcázott gödörbe, melyben döglött állatok voltak. A diák nem tudta, hogy a közelben lakók ezt a gödröt a farkasok irtására használták. Reggel arra ment egy sárkány az elrabolt herceglánnyal a vállán, és ők is beleestek a gödörbe! A diák előkapta a tőrkését és szíven szúrta a sárkányt! Majd közös erővel sikerült kimászniuk a kelepcéből. Azonban a sárkányasszony - a fia megölése miatt - nagy éhséget és mérgezett ennivalókat teremtett, hogy a két fiatalt elpusztítsa. A herceglány tudta, miben mesterkedik a sárkányasszony! Ezért nem engedte meg a diáknak, hogy bármit is egyen. A herceg udvarában volt egy jóságos vasorrú bába is, aki a hercegnek megmondta, hogy fel kell égetnie a nádast, máskülönben a herceg famíliáját a sárkány el fogja pusztítani! - A herceg szalmát, fát hordatott össze, benzinnel is meglocsoltatta. Minden közeli lakosnak a fülét be kellett dugni vattával, hogy a sárkányok visításától senki se süketüljön meg! Majd meggyújtották a nádast és mindent, amit a vasorrú bába javasolt. Amit a bába mondott, mind beteljesedett, a sárkányok mindannyian elpusztultak! A herceg a vasorrú bábát gazdaggá tette. A garabonciás diák pedig feleségül vehette a herceg leányát. (AMI 1968. 1. 384-388.) b. „Szamosszegre ment két diák befelé és tejet kértek" A garabonciás diákok előre meg tudták mondani, hogy mije van a gazdasszonynak. Nem kellett nékiek egyéb, csak tojás vagy tej, esetleg hozzá egy kis kenyér is. A két garabonciás diák bement a kerülő házába. Az asszony otthon volt. Tejet kértek mondván, hogy van a tehénben elég. - Nem szoktam megfejni a tehenet csak reggel meg este, tehát én nem megyek fejni! - mondja az asszony. - Na, akkor meg fogja este nézni a tehenét! És az egyik tehene megdöglött abba a napba, mikor az a két garabonciás diák onnan elment. (AMI 1968. III. 487-488.) 3. Papp János a Kállósemjénhez tartozó Újfalurét tanyán gazdálkodott. Nagy mesemondó volt, 1961-ben 140 népmesét mondott hangszalagra. De szívesen beszélt a garabonciásokról is. Különös, hogy Jókai Mórt is a garabonciások közé sorolta. a. „Jókai, a garabonciás" Jókai a kereskedőknek eladott száz disznót. De már előre megmondotta: - A vízhez ne bocsássátok, mert nem felelek rulla! Azonban a disznók belementek a vízbe. Eltűntek, csak száz tengericsutka maradt a vízen. Idővel a kereskedők megtalálták Jókait! - Ne öljetek meg - mondja Jókai - itt a pénz, húzzátok le a csizmámat! Nos a kereskedők lehúzták a csizmát, de a combjával együtt! Jókai jajgatott, a kereskedők pedig elmenekültek. Jókai egy jót nevetett, hiszen semmi baja sem történt! 2 b. „Létán járt egy garabonciás" A garabonciás bement egy házba, ahol éppen nyomtattak. Megkérdezi, hogy benn van-e a háziasszony? Mondják, hogy igen. Be is megy: - Nénikém, adjon egy kis tejet, éhes vagyok! - Hát honnan adjak kendnek? - Ott van három csuporral a ferslókodba! - mondja Jókai. Az asszony kizavarja a gargoncást, aki így szólt: - Kimegyek én, de a szérűtöket pucoljátok be! Nemsokára olyan vihar támadt, hogy a gabonát mind kihordta az eső az utcára. - Erre fizettél rá - mondja a férj -, ott a gabonád a sárban, homokban egy kis tej miatt! 3 2 Papp János meséi. Kézirat 1961. Gyűjtötte: Erdész Sándor. 3 Papp János meséi. Kézirat 1961. Gyűjtötte: Erdész Sándor. 451
