A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Dankó Imre: Szabolcsi révek a Tiszán

Szabolcsi révek a Tiszán Dankó Imre Amikor 1985 táján behatóbban kezdtünk foglalkozni az árucsere és a migráció összefüggéseivel, előtérbe kerültek az olyan fajta kérdések, hogy a folyók az egyes tájak, települések közt valóságos elválasztó szerepet játszanak-e vagy sem, a folyók, nagyobb kiterjedésű tavak hogyan, s mennyiben befolyásolják a különböző migrációs folyamatokat (BENCSIK 1986. 143-153.). A kérdést még ugyanabban a kiadványban, amiben Bencsik János dolgozata megjelent, Páll István egy szép tanulmánnyal úgy döntötte el, hogy a folyók - jelesül a Tisza - nem tölt be elválasztó szerepet a Nyírség, a Hajdúság és a Bodrogköz-Hegyalja, illetve a Taktaköz, a Harangod, a Cserehát, a Sajó és a Hernád völgye, a dél-borsodi síkság között (PÁLL 1986.). Tanulmányának címe nagyon beszédes: „Árucsere a Tisza két partja között". Vidékünk paraszti gazdálkodásának, árucseréjének kutatásában jeleskedő etnográfusaink különben már korábban is sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel, leginkább egy-egy falu, város helytörténeti-néprajzi összefoglalásának elkészítése során. Mint például Papp József Tiszacsege (először PAPP 1967., újból PAPP 1992.), Bencsik János Polgár (BENCSIK 1974.), Boros László, Détshy Mihály, Orosz István, Zelenák István Tokaj (BOROS 1995., DÉTSHY 1995., OROSZ 1995. 100-102., ZELENÁK 1995.), Hajdú Imre Cigánd (HAJDÚ 1997.), Papp József Tiszabábolna (PAPP 1997.) és Tiszadorogma (PAPP 1998. 184., PAPP 2000.) esetében. Bencsik János később többször is visszatért a tárgykörhöz, mint ahogy már az előzőekből is láthattuk - így 1982-ben is -, amikor igen szép tanulmányt írt „Adatok a délborsodi falvakból a paraszti árutermelés és piacozás ismeretéhez" címen (BENCSIK 1982.). Külön ki kell emelni a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Frisnyák Sándor vezette Földrajzi Tanszéke munkatársainak idevonatkozó kutatásait és feldolgozásait, illetve azoknak az e kérdéskörrel foglalkozó részeit (DOBROSSY 1998., FRISNYÁK 1998., FRISNYÁK 2000.). Tárgykörünk korán érdeklődésre talált a közlekedés és a szállítás lehetőségeinek, különböző formáinak, az utaknak, útvonalaknak, a gázlóknak, réveknek, hidaknak, illetve mindezeknek a néprajzi elkötelezettségű történeti kutatói között is. Borcsinczky Béla hazánk legnevezetesebb XIV-XV. századi kereskedelmi útvonalairól írt tanulmányában a tokaji révet, illetve a rajta átmenő utat az ország egyik legjelentősebb kereskedelmi útvonalaként említette (BORCSINCZKY 1914.). Csorba Csaba több tanulmányában is foglalkozott EK- és K-Magyarország útjaival, úthálózatával. 1975-ben a Szamos-vidék XIV-XV. századi közlekedésérői-árucseréjéről és városfejlődéséről írt, olyanképpen, hogy a Nyírségből É-ra, ÉNy-ra tartó utakat is tárgyalta (CSORBA 1975.). Fontosabb azonban az Alföld közlekedésföldrajzáról írt tanulmánya (CSORBA 1994.). A legújabb tárgykörünkhöz szorosan kapcsolódó tanulmány Dobány Zoltán tollából jelent meg a Taktaköz XVIII-XIX. századi gazdálkodásáról (DOBÁNY 2000.). Ezekben a közlekedéssel, szállítással, utakkal és útvonalakkal foglalkozó tanulmányokban minden esetben szó esik a gázlókról, a révekről, a hidakról, illetve az ezek közvetlen szomszédságában létesült csárdákról. Ezekről a régi utakról, csárdákról és vásárokról írta Györffy István három rövid, szép, alapozó jelentőségű tanulmányát (GYÖRFFY 1992A., GYÖRFFY 1992B., GYÖRFFY 1992C). A vízi utakkal kevesebben foglalkoztak, így mi is csak Korompai Gábornak az Alföld víziútjairól szóló (KOROMPAI 1987.) és Almássy Károlynak a bodrogközi révekről és révészekről írt tanulmányát említjük (ALMÁSSY 1995.). A szabolcsi révekkel néprajzi szempontból kívánunk foglalkozni, mégpedig elsősorban az árucsere, a vásárok, a vásározás-piacozás vonatkozásában. Bevezetésként meg kell jegyeznünk, hogy ismertetésünkben több olyan révről is lesz szó, amelyet nem szabolcsi falu-városnévvel jelölnek. Ez természetes dolog, hiszen minden révnek két „vége" van, az egyik a Tisza jobb, a másik 465