A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Kobály József: Néhány adat Kárpátalja honfoglalás és Árpád-kori leleteiről

Kobály József 1885. november 9-én Lehoczky Tivadar Ungvárról megvásárolt egy sötétzöld sima patinás, ferdén rovátkolt bronz S-végű (?) hajkarikát (2. kép 8.), A: 5,5x4,3 cm. Árpád-kori. KHM ltsz. E3-592. Irodalom: LEHOCZKY R.j. I. 126., JANKOVICH 1931. XI: 12., BERNYAKOVICS 1957. 445. V: 12., PENYAK 1980. 143. risz. 50: 4. 23. Ungvár környéke (Uzshorodi járás) 1895. február 14-én Lehoczky Tivadar Ungváron Horovitz Endre rézművestől több tárgyat vásárolt, köztük egy kör keresztmetszetű, sima zöld patinás, bronzhuzalból hajlított pödrött végű hajkarikát (2. kép 9.). A: 4,3x4,1 cm, V: 0,3 cm. Árpád-kori. KHM ltsz. B3-597. Irodalom: LEHOCZKY R.j. II. 34. N° 847., BERNYAKOVICS 1957. 445. V: 9., PENYAK 1980. 143. risz. 50: 5., JANKOVICH 1931. 21. 24. Vezérszállás (Pidpolozzja, Voloveci járás) Hampel József közlése szerint 1896-ban egy helybeli földműves lovassírra akadt, benne vasszablyát, két vaskengyelt, karikás csikózabiát, egy másiknak oldalkarikáját, 5 nyílcsúcsot, egy puzdra(?)csatot, egy hiányos vaskést és egy vasdrótot(?) talált. Hampel megjegyzi, hogy Lehoczky Tivadarnak sikerült megszereznie a szablyát, amit le is ír (HAMPEL 1905. I. 850., II. 661.). Hampel publikációja nyomán a vezérszállási sír felkerült a honfoglalás kori leletek listájára (pl. EISNER 1933. 279., FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962. 63.), magát a szablyát pedig 1943-ban Jankovich József közölte 0ANKOVICH 1943. 103. XXIV: 16.). Sajátos, hogy a vezérszállási sírról szóló valamennyi információ Hampel tollából származik, holott ő maga az adatokat - legalábbis a szablyáról - Lehoczky Tivadartól nyerte, aki viszont hallgat a leletről és csak 1912-ben említi meg egyetlen szóval (LEHOCZKY 1912.). Vajon mi volt ennek az oka? Utánanéztem Lehoczky kéziratos naplójában a vezérszállási leletnek. A következő derült ki. 1896 tavaszán Vezérszálláson, a Kicserahegy lejtőjén egy vas lándzsahegy került napfényre, amelyet Lehoczky Tivadar ugyanez év augusztus 23-án megszerzett. A tárgy sorsa és holléte ismeretlen, de megmaradt a leírása. Jó megtartású, a rozsdától megtisztítva került Lehoczkyhoz. Köpűje kónikus, vasszöggel átütött, H: 8,5 cm, Á: 2,5 cm. Pengéje levél alakú, a tövénél a legszélesebb, s innen a hegy felé egyenletesen hegyesedik. Sz: 3 cm. A lándzsa teljes H: 22,5 cm. 1896 júliusában a Kicserahegy lejtőjén, Csaknádi Iván rutén földműves földjén krumplikapáláskor került elő még egy lelet - egy vasszablya. Lehoczky ezt is megszerezte a gyűjteményébe. A szablyával előkerült többi leletről azonban, amelyekről Hampel tudósít, Lehoczky naplója hallgat (LEHOCZKY R.j. IV. 96-97., 101.). A szóban forgó szablya pengéje kissé ívelt, fokéles. Keresztvasa egyenes, rombusz alakú. Markolatnyújtványa lapos, végén csorba. A keresztvastól 6 cm-re a pengén megfigyelhető egy 1,5 cm széles vas(?)szalag maradványa, amely valószínűleg a hüvely felerősítéséhez tartozott. A szablya jó megtartású. H: 88,5 cm (Lehoczky-nál és Hampelnél 106 cm-esként szerepel, Jankovich pedig 89 cm-esként írja le.) Lehoczky naplójában kitér a keltezés kérdésére, megjegyzi, hogy XII. századi lehet (LEHOCZKY R.j. IV. 97.). 1996-ban Kovács László megvizsgálta a tárgyat és ugyanerre a megállapításra jutott. Vagyis a vezérszállási szablya nem honfoglalás kori, ahogyan azt Hampel - s nyomában sokan - gondolták, hanem XII. századi (10. kép 7.). Leszögezhetjük, hogy az ún. vezérszállási sír, amelyről Hampel József tudósított, nem létezett, a „mellékletek" közül megmaradt szablya pedig XII. századi. KHM ltsz. B3-576. Irodalom: LEHOCZKY R.j. IV. 96-97., 101, LEHOCZKY 1912, HAMPEL 1905. I. 850, II. 611, EISNER 1925. 53, PASZTERNAK 1928. 192, EISNER 1933. 279. 220