A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Gyula Kristó: Über die Foltinschen Urkunden

Kristó Gyula Irodalom AOKL Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia. Szerk. Almási Tibor — Blazovich László — Géczi Lajos — Kristó Gyula - Piti Ferenc I-XL, XXII. Budapest-Szeged 1990-2000 ENGEL 1988. Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly király küzdelmei az oligarchák ellen (1310— 1323). [Воссоедение страны и борьба Карла I против олигархов (1310—1323), La réunification de la Hongrie. Les luttes de Charles I

er contre les oligarques, 1310—1323.1 Századok 112. 1988/1-2. 89-146. ENGEL 1996. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301—1457. I. História könyvtár. Kronológiák, adattárak. 5. Budapest 1996. FEJÉR 1832. Georgivs Fejér: Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis. Stvdio et opera Georgii Fejér. VIII/2. Bvdae 1832. FOLTIN 1883. Foltin János: A zázty-i apátság. XI. századi alapító oklevelének taglalata s ismeretlen helyének meghatározása. Kútfő — tanulmány az egri főegyházmegye történelméből, vonatkozással Anonymusra. Eger 1883. 137-152. MEZÓ-NÉMETH 1972. Mező András — Németh Péter: SzabolcsSzatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza 1972. NÉMETH 1987. Németh Péter: Egy rétközi falu: Nagyhalász a középkorban. SzSzSz 22. 1987/4. 413-421. NÉMETH 1996. Németh Péter: A Nyírség honfoglalás és kora Árpád-kori földrajzi képe és régészeti emlékei. In: A Kárpát-medence történeti földrajza. Szerk. Frisnyák Sándor. Nyíregyháza 1996. 19-30. NÉMETH 1997. Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Ethnica kiadás, Nyíregyháza 1997. Über die Foltinschen Urkunden Gyula Kristó Die Arbeit beschäftigt sich mit jenen beiden Urkunden, die János Foltin im Jahr 1883 publizierte. Beide Urkunden wurden von dem ungarischen König Karl I. (1301—1342) ausgestellt und beide sind für die Besitzgeschichte des mittelalterlichen Komitats Szabolcs gleichermassen wichtig. Wie die eingehende diplomatische bzw. archontologische Untersuchung gezeigt hat, handelt es sich bei der Urkunde bezüglich Ibrány, die das Datum des 4. Januar 1322 trägt, um eine Fälschung (das gleiche dürfte für das diese transkripierende und bekräftigende Dokument vom 2. Mai 1324 zutreffen). Als Vorlage der Fälschung diente die vom 4. Januar 1323 datierende, auf Nagyhalász bezogene beglaubigte Urkunde, aus der man auch das Datum des Tages übernahm. Der Grund für die Fälschung ist in einem besitzhistorischen Moment zu suchen. Da die als authentisch erkannte Urkunde des Jahres 1323 eine Transkription ist, gehört ihr Datum, der 4. Januar 1323, zu dem umgeschriebenen Diplom, und das Ende der späteren umgeschriebenen Urkunde (der Teil mit dem Datum) fehlt. Die Transkription dürfte in einem der Jahre nach 1323 angefertigt worden sein. Übersetzt von GotlindB. Thurmann Gyula Kristó Lehrstuhl für ungarisches Mittelalter und Frühneuzeit der Philologischen Fakultät an der Universität H—6722 Szeged, Egyetem str. 2. 92