A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Kristó Gyula: A Foltin-féle oklevelekről

Kristó Gyula a valóságban 1322 őszén foglalta el püspöki székét. A világi tisztségviselők közül 1322 januárjában nem lehetett Miklós szlavón bán és komáromi ispán, mivel 1323 elején lépett e tisztségekbe. Ugyanez érvényes Mikes királynéi tárnokmesterre, Dezső királynéi udvarbíróra és Treu tel Miklós pozsonyi ispánra.

1 László fehérvári prépostként és udvari alkancellárként való szerepeltetése felvethetné annak lehetőségét, hogy az oklevél 1323. január 4-i lenne. Ezt a gyanút erősíthetné, hogy az ibrányival sok hasonlóságot mutató halászi oklevél kelte 1323. január 4-e. E megoldás kapcsán több körülményt kell mérlegelni. Az 1322. január 4-i oklevél intitulatiójában nem szerepel a princeps Salernitanus, valamint a honoris ac montis Sancti Angeli dominus cím, ami korhű, hiszen 1322-ben más oklevelekben sem fordulnak ezek elő, viszont 1323-ban már az év elejétől elengedhetetlen velejárói a magyar király címének. E titulusok hiánya tehát hiteles mozzanat 1322 mellett, de kérdés, hogy hiteltelen-e 1323. január elejére. Az első, biztosan e címeket tartalmazó oklevelek kelte 1323. január 17. és január 20. Ezt megelőzően még két 1323. évi oklevélben fordulnak elő a magyar király nápolyi jogigényét kifejező titulusok, egy 1323. január 3-i diplomában (amelyről Blazovich László és Géczi Lajos azt állapítota meg, hogy nem keletkezhetett ekkor), valamint a másik Foltin-féle, vagyis a halászi oklevélben (AOKL VII. — 16—17., 1—2. szám). Dózsa az ibrányi oklevélben mind a narratiós részben, mind a méltóságsorban nádorként fordul elő. Engel Pál szerint e tisztséget kizárólag 1322-ben viselte, utolsó adat róla nádorként 1322. november 27-e. Ugyanakkor a nádori szék üresként 1323. január 14-én szerepel, az új nádor, Druget Fülöp pedig első ízben 1323. január 20-án fordul elő (ENGEL 1996. 2.). Elvileg tehát Dózsa lehetett még 1323. január 4-én nádor. E két körülmény (a nápolyi jogigényt kifejező cím hiánya és Dózsa nádori címének szerepeltetése) nem zárná ki abszolút bizonyossággal azt a lehetőséget, hogy az ibrányi oklevél eredetileg az 1323. január 4-i dátumot viselte, ami azt jelentené, hogy az ezt követő napokban került be a magyar király címei közé a salernói herceg és a szentangyalhegyi úr titulus, és ugyancsak kevéssel 1323. január 4-e után halt meg Dózsa nádor. Ám az 1323. január 4-én még éppen érvényes helyzet nem egyeztethető 1 A tisztségviselőkre és az időtartamokra 1. ENGEL 1996. 82., 68., 16., 140., 90 össze azon tisztviselők előfordulásával, akik csak 1323 januárja után léptek hivatalba. Tekintettel erre, valamint arra, hogy az ibrányi diploma formulas részeiben is több szokatlan elemet tartalmaz, minden bizonnyal hamisnak minősítendő. Ennek fényében kétségesnek tűnhet és további vizsgálatot igényel, hogy az 1324. május 2-i átíró oklevél hiteles-e. Mutat halvány nyom arra, hogy a hamisításnak mi lehetett az indoka. Egy 1324. december 7-i, Csanád egri püspök által kiállított oklevélből arról értesülünk, hogy a Szabolcs megyei Ibrány birtok egykor Ambrosius fiaié, Borsé és Lőrincé volt, s azt Károly király mint örökös nélkül elhalt emberek birtokát adta Péc nembeli Gergely fiainak, Lukácsnak és Gergelynek. Ibrány ügyében Bors özvegye perelte őket, s az ügy azzal zárult, hogy a testvéreknek az özvegy hitbére és jegyajándéka fejében 35 márkát kellett az özvegy számára fizetniük (AOKL VIII. — 535. szám.). Az általam hamisnak ítélt 1322. január 4-i (valamint az azt átíró és megerősítő 1324. május 2-i) ibrányi oklevél minderről egy szót sem szól, sőt ezzel szöges ellentétben az 1322. január 4-i oklevél azt tartalmazza, hogy Ibrányt már a testvérpár apja, Gergely is régóta békésen, minden ellentmondástól mentesen birtokolta {páter ipsius a multis temporibus pacifice possedisset, servasset, nullo contradicente), holott az 1324. december 7-i, gyanúra okot nem adó oklevél alapján ez bizton kizárható. Mivel az ibrányi oklevél szövege sok ponton teljesen megegyezik az 1323. január 4-i halászi oklevél szövegével, joggal feltehető: a halászi oklevél szolgált az ibrányi hamisítvány mintájául, és ez utóbbi 1322. január 4-i kelte (II. Non. Jan.) — szintén a halászi oklevél január 4-i de 1323. évi — dátumát kölcsönözte. Az ibrányi oklevél eredeti keltének 1323-ra helyezése ellen szól az uralkodási év megjelölése is, hiszen a — főleg kései időpontban történt — hamisítás időpontjában már aligha tudhatták, hogy Károly király országlása éveit január l-jétől számította, márpedig az ibrányi oklevélben az 1322. január 4-i dátum mellett — helyesen, ezzel a dátummal összhangban — uralkodásának 22. esztendeje szerepel. Ha a hamisítvány eredetileg 1323-i keletet viselt volna, meg kellene magyarázni az országlás 22. évét, ami szinte lehetetlen. ., 56., 166.