A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Szathmári Ildikó: Adatok Északkelet-Magyarország kora bronzkori történetéhez. A Makó- és a Nyírség-kultúra településnyomai Tiszalúc–Sarkadon

Ildikó Szathmári Adatok Északkelet-Magyarország kora bronzkori történetéhez A Makó és a Nyírség kultúra településnyomai Tiszalúc-Sarkadon Az utóbbi évtizedekben megjelent, a magyarországi kora bronzkorral foglalkozó tanulmányok jelentős hányada általában olyan elméleti-kronológiai kérdéseket boncolgat, melyek sok esetben nélkülözik a nagyobb, hiteles anyagokra épülő tipológiai megalapozottságot. A gyakran szórványos vagy csak részben feldolgozott, illetve „kiemelt" régészeti forrásanyagok még jobban erősítik a kutatók különböző szempontú hipotéziseinek sokszínűségét. Szerencsésnek mondható ugyanakkor, hogy az elmúlt évek nagy felületeken történő régészeti feltárásai újabb és nagyobb hiteles forrásanyaghoz juttatták a kora bronzkorral foglalkozó kutatókat is. A Tiszalúc-Sarkadon előkerült kora bronzkori telepleletek részletes közlését két okból is fontosnak vélem. Egyrészt - figyelembe véve a makói kultúráról ezideig megjelenteket- úgy tűnik, hogy a tiszalúci telep a ritkábban előforduló, nagyobb telepek sorába tartozik. Másrészt az itt gödrökből előkerült makói, illetve Nyírség kultúrához tartozó emlékanyag alapos elemzése közelebb vihet bennünket az északkelet-magyarországi régiók kora bronzkori történetét alapvetően meghatározó relatív kronológiai kérdések megválaszolásához. A Tiszalúc-sarkadi lelőhelyet Kalicz Nándor fedezte fel 1960-ban, amikor az attól körülbelül másfél kilométerre lévő Dankadombon a Nyírség és a Hatvan kultúra többrétegű telepén végzett ásatásokat. Az általa begyűjtött rézkori leletekre, és magára a lelőhelyre felhívta Patay Pál figyelmét, aki 17 éven keresztül - 1974 és 1990 között - végzett nagyszabású feltárásokat. Az ásatás során 10522 m

2-nyi területet tártak fel. Minthogy a tiszalúci feltárások eredeti célja a rézkori telep kutatása volt, az ásatás nem terjedt ki a rézkori telepet határoló kerítésen kívüli területekre. A kora bronzkori objektumok és a leletanyag jelentős része a kutatott terület dél-délkeleti lejtős részeire koncentrálódott, így joggal feltételezhető, hogy a kora bronzkori telepet csak részben tárták fel. A feltártjelenségek közül is néhánynak csak az alját sikerült megfogni, részben az erózió, részben az évek óta folyamatosan tartó mélyszántás következtében. Az elmondottak miatt a feldolgozás során összesen 22 telepjelenséget értékelhettünk: ebből 20 a Makó kultúra hagyatékát, 2 pedig a Nyírség kultúra emlékanyagát képviselte. A kizárólag hulladékgödrökből álló makói és nyírségi objektumok határozottan elkülönültek egymástól, ugyanez mondható el a bennük talált leletanyagról is, azaz egy gödrön belül nem keveredtek egymással. A Makó és Nyírség kultúrák időrendi, elsősorban relatív kronológiai helyzetének kérdése már hosszabb ideje intenzíven foglalkoztatja a kora bronzkor kutatóit. A probléma más-más szempontú megközelítése eltérő véleményeket eredményezett. Jelenleg az egyik általánosan elfogadott nézet szerint a két művelődés némi időeltolódással, de részben párhuzamosan élt egymással. Bóna I. a genetikailag nem azonos eredetű kultúrákat a kora bronzkor I-be sorolja. A kora bronzkor II időszakba helyezi a Makó kultúra kései (Post-Makó), illetve a Nyírség kultúra II. fázisát, hangsúlyozva a Somogyvár-Vinkovci A,, Proto-Nagyrév, Ada, Pitvaros, Gyula-Rosja, Harangedény komplexum párhuzamosságát. E kérdést illetően többé-kevésbé hasonló nézeteket vall Ecsedy I., aki a Makó és a Nyírség kultúra kialakulásának kezdetét nem teljesen egy időre teszi ugyan, de mindkettőt a post-vucedoli I. időszakra (kora bronzkor I.) és a post-vucedoli II. időszakra (kora bronzkor II.) keltezi. A két kultúra relatív kronológiai helyzetét megfogalmazó, ugyancsak elterjedt másik vélemény szerint (Kalicz N., Németi J.) a Makó és a Nyírség kultúra időben követte egymást. Mindkét említett nézetet több, a Kárpát-medence kora bronzkorával foglalkozó kutató is átvette (S. Dimitrievic, N. Tasic, I. Machnik). Kalicz N. a Makó és a Nyírség kultúra egyidejűségét a 60-as években többek között arra a feltételezésre alapozta, hogy mivel a két művelődés lelőhelyei Északkelet-Magyarországon nem fedték, hanem kiegészítették egymást, azoknak azonos időben kellett létezniük. Ez az elmélet Patay P. Tiszalúc-sarkadi ásatásával erősen módosulni látszott. Kalicz N. - aki a tiszalúci makói leletanyagot a 80-as évek legelején előzetesen áttanulmányozta - arra a következtetésre jutott, hogy a makói művelődésnek időben meg kellett előznie a Nyírség kultúrát. Ugyanis sem a tiszalúci makói telepen, sem pedig a másfél kilométerre lévő dankadombi nyírségi telepen nem keveredett egymással a két kultúra emlékanyaga. 80