A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Csallány Géza: A természetfeletti lények Vállaj község sváb hiedelmvilágában

TERMÉSZETFELETTI LÉNYEK VÁLLAJ KÖZSÉG SVÁB HIEDELEMVILÁGÁBAN A magyarországi hiedelemanyag gyűjtése és szisztematizálása még mindég nem tartozik néprajzkutatásunk legkedveltebb területei közé, noha eddig számos ide tartozó gyűjtés, tanulmány látott napvilágot a legkülönfélébb folyóiratokban. Megállapításom különösen vonatkozik Szabolcs-Szatmár megyére, ahol még ma is élnek babonás hiedelmek, szokások. Az idősebb generációval természetesen hiedelmek tömege száll sírba, ezért ezt az anyagot a lehetőségekhez mérten meg kell menteni a tudomány számára. Az idegen nyelvű hiedelem anyaggal is fokozottan foglalkoznunk kell, hiszen a kis, szigetszerű idegen etnikumoknál a nyelvi és gazdasági asszimiláció napjainkban rendkívül meggyorsult. Ebből a meggondolásból kiindulva választottam néprajzi gyűjtőterületemül és dolgozatom témájául a kis szatmári sváb ajkú községet, Vállajt. Vállaj lakóinak száma megközelítően 2000. Csaknem valamennyi lakója délnémet származású. Betelepülésükkel, történelmükkel, a 30 szatmári sváb település életével Vonház István könyve (A szatmári német telepítés) foglalkozik kimerítően. A községben már csak az idős korosztály, és a középkorúak egy része beszéli anyanyelvét, egy 18. századi délnémet dialektust. Vállaj és lakóinak élete az utóbbi két évtized során döntő változásokon, fejlődése ment keresztül. A korábban elszigetelt község elsősorban jó termelőszövetkezete révén bekapcsolódott a megye vérkeringésébe. A gazdag iparos-múlttal rendelkező lakosság ma is megtalálja a számítását, annak ellenére, hogy a férfiak jelentős része idegenbe jár dolgozni, egészen a nyugati határszélig. Vállaj rendkívül gazdag néprajzi értékekben. Igen jelentősek szépen ácsolt, jellegzetes csűrjei, figyelemre méltó a Vendel-kultusz és a vele összefüggő Vendelnapi búcsú, a sváb és magyar népdalok, balladák, táncok, stb. De jelentőségében nem törpül el az előbb felsoroltak mellett az a gazdag hiedelemanyag, amelyből dolgozatom kíván ízelítőt adni: kapcsolat a természetfeletti lényekkel, magnetofonszalagra mondott „élményanyag". Az első fejezet az elbeszélőt és környezetét mutatja be (mesélő alkalmak — környezet — a mesélő — az elbeszélés folyamata). A dolgozat gerincét a második fejezet adja: történetek, melyekben az ember kapcsolatba került a szellemekkel, ördöggel, boszorkánnyal vagy a garabonciás diákkal. A szövegek többsége kétnyelvű: 18. századi délnémet dialektus és idegenajkú lakosság által beszélt szatmári magyar nyelvjárás, fonetikus lejegyzésben. A felvételek időpontja: 1963. A harmadik fejezet a szövegek feldolgozására törekszik, analógiákat keresve, megkísérli csoportosítani és jellemezni a történetekben szereplő természetfeletti hatalommal rendelkező lényeket, és feltárni kapcsolatukat az emberrel. A dolgozatot jegyzetanvag, irodalom és hang jeltáblázat egészíti ki. CSALLÁNY GÉZA 11 161