A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Balogh István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból
A jegyzékben felsorolt 143 faluból ma már 30 puszta ; némelyiknek még az emléke is elveszett 2 . A megye legnépesebb faluja Nádudvar, amelynek lakói száma talán a másfélezret is elérte ; utána Nagykálló, Püspökladány következik 850— 900 lélekkel ; Szoboszló, Szovát, Rakamaz, Szentmihály, Polgár, Nyíregyháza és Újváros lakóinak száma is meghaladta a 400-at. A ma jelentéktelen Szakoly, Tiszaeszlár, Szentmargita és Kótaj 300-on felüli lélekszámával nagyobb helyek közé tartozott. A megye dézsmát fizető lakossága a dézsmajegyzékek alapján következtetve kb. 23 000 lélekre tehető, a valóságos népesség azonban ennél bizonyosan nagyobb volt, esetleg elérte a harmincezret is 3 . A falvak átlagos lélekszáma 170—180 között mozog, néhány esetben találunk olyat is, amelyben csupán egy-két család lakik. Megállapítható, hogy a néhány évtized múlva pusztának mondott falvak már ekkor is 2 A nagy kallói járásban: Keresztút, mai neve Kótaj; Harang, Nagykálló és Oros között Harangodpuszta; Sima, a mai nyíregyházi határ délnyugati szögletében lévő puszta; Perked és Aba a balkányi határban vannak; Nagygút, Kisgút, Ártánháza, ma Nyírmártonfalvához; Bagos Nyíracsádhoz; Tamási Nyíradonyhoz; Szentgyörgy és Zelemér Hajdúböszörményhez tartozik. Vid Hajdúböszörménytől északra, 1952-től önálló falu; Szegegyház és Bolt Űjfehértótól délre, illetőleg délnyugatra lévő puszták; Micske Űjfehértótól délkeletre eső határrész. A kisvárdai járásban kevesebb az elpusztult falu. Ontelek Dombrádtól délkeletre, Rozsály Veresmarttól keletre; Kalonga, Mándok és Zsurk között; Endes Benk határában és Szolnok Nyírbogdánytól északkeletre részben ma is ismert puszták, részben nevük is eltűnt. A dadái járásban Szentmargita Polgártól délre ma önálló község; ugyanúgy Tedej Nánás határában. A nádudvari járásban Nagyrábé és Kisrábé összeolvadt; Rétszentmiklós Bihartorda határában ma puszta; Szentmiklóson Derecske és Beretytyóújfalu osztozott; Köteles és Sziget Hajdúszoboszló határába olvadt be, nevük ma pusztarész; Ebes és Hegyes puszta határait Debrecen szerezte meg, ma mindkettő önálló község; Hort Balmazújvárostól északnyugatra ma nagy részt legelő. 3 Az eddigi feldolgozások nem nyújtanak támaszpontot a népesség kiszámításához. A dézsma jegyzékek, amint a legújabb kutatások rámutattak (A történeti statisztika forrásai. Szerk. Kovacsics József, Bp. 1957) általában a más egyéb, rendelkezésre álló összeírásokkal (dica-jegyzékek, urbarialis conscriptiák) összehasonlítva a legjobban megközelítik a valóságot. A tized jegyzékekben azonban csak a dézsmaköteles háztartások szerepeltek, tekintet nélkül a tizedfizetők jogi állapotára. Tehát nemesek is bekerülhettek, amennyiben jobbágyföldet műveltek. Ellenben kimaradtak a nemesek, akik saját művelésű földjeik után nem voltak dézsmakötelesek, de kimaradtak a földesúr majorságaiban dolgozó cselédek, taksások vagy a kuriális telkeken ülő zsellérek, ha dézsmaköteles földet nem műveltek. Ugyanígy kimaradt a földesurak házi cselédsége is. A majorsági zsellérek és cselédek száma e korban még nem lehetett túl nagy, de már számolni kell velük. A nemesek arányának megállapítására aemmiféle megbízható adattal nem rendelkezünk. Ezen kívül ebből a dézsma jegyzékből is kimaradt néhány falu. Nánásról csak a báránytized fizetők névsora van meg. A gabonatized jegyzékben annyi megjegyzés áll, hogy a tokaji várhoz adózik. Szabolcsnál a két részbirtokos földesúr maga szedte be a dézsmát, a harmadik, Perényi Gábor pedig, nem. engedte be a tizedszedőket. Ugyanez volt az eset Baísán; Vencsellőn a bírónak engedték át a dézsmát, de az nem szolgáltatta be. Gáváról, Bérceiről, Paszabról Perényi Gábor, a földesúr kiűzte a decimátorokat; Bájon szintén az ő megbízottja dézsmált; Csobajon pedig Némethy Ferenc, a tokaji vár provizora már elvitte a tizedgabonát. Ezekben a falvakban csak a bárány tizedet fizetők neve maradt meg, akik juhot tartottak. Ezek pedig aránylag csak kisebb részét tették a jobbágylakosságnak. Arra is számítani kell, hogy egy-egy faluban, — annak ellenére, hogy termésük volt — mégsem fizettek tizedet. Így a népesség kiszámítása meglehetősen hipotetikus értékű és inkább csak tájékoztatásra iehet alkalmas. A tizedfizető háztartások számát öttel szoroztuk, hogy a lélekszámot megkapjuk, az összeírás természete szerint a szorzószám elég reálisnak látszik. 146
