Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Összefoglalás
180 ken, 1747-ben 47 gazdát ugyanannyi telken, 1760-ban már 69 sváb férfi kapott faengedélyt, 1766-ban pedig 68 gazda lakott 70 telken. Nagykároly 1747-től fogva fordul elő újra, mint sváb gazdaközség az összeírásokban. Az 1747.- és 1748.-Í csonka összeírásokban 19. illetőleg 72 sváb gazda szerepel. 1760-ban 56 nagykárolyi sváb férfi részesült faengedélyben, 1762-ben pedig 132 nagykárolyi sváb gazda között osztottak ki ugarföldeket. Az eddig tárgyalt 8 sváb község mellé az 1750-es évek átköltözései folytán újabb sváb községek sorakoznak. 1760-ban faengedélyben részesült: Gilvácson 32, Kálmándon 48, Királydarócon 53 sváb férfi. 1766-ban Vállajon már 68 sváb gazda lakott 64 V j telken. Gilvácsoji 35 gazda 35 r/2 telken, Kálmándon 68 gazda" ÓTtelken. 1767-ben egy új sváb községben: Krasznasándorfaluban 62 gazdát találunk. Az erdőd-bélteki uradalom sváb községeiről az 1770.-i összeírás adja meg a teljes gazda- és telekszámot. Lakott ekkor Erdődön 148 gazda 149 telken, Krasznabélleken 106 gazda 96 Lt telken. Szakaszon 41 gazda 41 telken, Krasznasándorfaluban 55 gazda 55 telken. Az 1774.- és az 1775.-i összeírások kimerítő tájékoztatást nyújtanak a sváb községek gazda- és telekszámáről úgy a nagykárolyi, mint az erdőd-bélteki uradalomban. Lakott 1774-ben: Nagykárolyban 231, Csanáloson 87, Mezőfényen 74, Nagymajtényban 112, Erdődön 158, Krasznabélleken 96, Kaplonyban 44 (még pedig a Károlyi-telkeken 34, más telkeken 10). Mezőpelriben 96 (még pedig a Károlyi-telkeken 69, más telkeken 27), Gilvácson 35, Kálmándon 66. Krasznasándorfaluban 54 és Mérken 16 sváb gazda; 1775-ben: Vállajon 68 és Krasznaterebesen 9 sváb gazda. Ugyanilyen kimerítő felvilágosítást ad a Károlyi-birtokokról szóló 1779,-i kimutatás. Kár, bogy a vegyes lakosságú községekben, mint Erdődön, Királydarócon, Mérken és Krasznaterebesen a sváb gazdák nincsenek elkülönítve a kimutatásban a magyaroktól és oláhoktól. Csanáloson és Mezőfényen a 104- es, illetőleg a 94-es szám valószínűleg a gazdákat és zselléreket együttesen foglalja magában, s azért olyan szokatlanul magas. A Károlyi-birtokok felosztásakor a három testvér (gróf Károlyi István, Lajos és György) között készült az 1828,-i nagy összeírás, amely a vegyes lakosságú községekben a sváb gazda- és telekszámmal együttesen mutatja ki a magyar és oláh gazdák s telkek számát is. Á 2785 gazda 1860 4/ s telken lakott. A telek alatt itt egy egész úrbéri sessió értendő, amelyben 26 hold szántól öld, 12 hold kaszáló, 1—2 hold belsőség és kert, összesen' tehát 40 hold foglaltatott, egy-egy holdat 1100 négyszögöllel számítva. így az 1860 4/„ teljes úrbéri telek kitett 74.420 kis magyar holdat, amelyen oláhokkal és magyarokkal együtt 2785 sváb gazda élt 1828-ban. Az úrbéri gazdatelkek száma az egyes sváb községekben a telepítés, illetőleg átköltözés befejezése után (1820-tól fogva)
