Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1760-as években
Üj sváb községek keletkezése az 1760-as években. Mindenekelőtt a Károlyi-birtokokhoz nem tartozó Turterebest kell megemlítenünk. Turterebesen 41 4 1745-ben egy Nagymajtényból átköltözött sváb nő szerepel; 1749-ben 2 új telepesről és pedig 1 férfiról és 1 nőről van tudomásunk; 1754-ben szintén. 41 5 A sváb népesség száma azonban Turterebesen — a rendelkezésünkre álló adatok szerint — az 1750-es években nem igen lehetett nagy. 1761-től 1770-ig 58 turterebesi sváb lakos szerepel. Ezek közül 31 a szomszédos sváb községekből költözött be (még pedig Nagymajtényból 14, Erdődről. Krasznabéltekről és Királydarócról 2—2, Mezőfényről, Mezőpetriből, Gilvácsról és Kálmándról 1—1, valamelyik sváb községből 7), 27 pedig mint új telepes külföldről érkezett (még pedig 1761-ben 1, 1762-ben 4, 1763-ban 15, 1764-ben 2, 1765-ben 2, 1766-ban 2, 1768-ban l). 41 6 Ugyancsak e fejezetben kell beszélnünk Szakasz 41 7 községnek svábokkal való benépesítéséről is. Ez a helység ugyan már Károlyi Ferenc alatt kapta első sváb lakosait, de pontos adataink csak Károlyi Antal gróf idejéből vannak róluk. 41 4 Ugocsamegyei nagyközség. A régi plébániahivatalt a reformáció idejében megszüntették, de 1744-ben visszaállították. Az első anyakönyvek tó 1744-ből valók. Turterebes község lakosainak száma a szatmári püspökség schematismusai alapján: 1808-ban: 655 r. k.; 1912-ben 2335 r. k„ 999 g. k„ 3 g. kel, 771 ref., 274 izr.; 1930-ban 2070 r. k., 806 g. k„ 3 g. kel., 389 ref., 231 izr. 41 5 V. ö. az 1745., 1749. és 1754,-i turterebesi anyakönyveket. 41 6 V. ö. az 1761-től 1770-ig szóló turterebesi anyakönyveket. 41 7 Szátmármegyei kisközség. Erdődtől délre, ősidőktől fogva Erdődhöz és Krasznabéltekhez tartozott. 1633-ban Szakasz Krasznabéltekkel együtt Praepostváry Zsigmond tulajdonába ment át, története ettől fogva Krasznabéltekével azonos. Kp úgy mint krasznabélteki többi birtokait. Szakaszt is megvette Károlyi Sándor 1723 december 6.-án Praepostváry, illetőleg Erdődy örököseitől. A királyi adománylevél 1778 január 9.-ről kelt Károlyi Antal gróf idejéből. — A Vank-családnak Szakaszon egy nemesi kúriája volt, amelyhez egy úrbéri telek is tartozott. 1712-ben ennek a családnak a birtoklási jogát bírósági rendelkezés is megerősítette. 1756-ban Vank Péter és Gábor, valamint Bombár Mihály azt ígérték, hogy bizonyos gazdatelkeket vissza fognak adni a Károlyi-családnak (V. ö. Eble Gábor és Pettkó Béla idézett művének I. kötetét, 72. old.). Szakasz í749-től 1771-ig Krasznabéltek fiókegyháza volj, 1771-től 1779-ig pedig önálló plébánia. Ettől fogva 18i7-ig tűzvész miatt Krasznasándorfalu fiókegyháza lett. Végre 1817-ben újra visszaállították az önálló plébániát; az első anyakönyvek szintén 1817-ből valók. — Szakasz község lakosainak száma a szatmári püspökség schematismusai alapján: 1816-ban: 430 r. k.; 1912-ben: 580 r. k, 254 g. k„ 5 ref., 1 luth., 19 izr.; i930-ban: 594 r. k, 245 g. k„ 15 ref, 10 izr. 9*
