Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM TRÓJAI AGYAG EDÉNYEI

be ezentúl, amikor az asszony egyedül volt az üzletben. Tőle vásároltam össze darabonként — jó olcsón — a vázákat Még hátra maradt a két legszebb váza, de ennek az árát már nem tudta meghatározni az asszony férje nélkül. Végre is kisült az én turpisságom s nem tudtam az öreget sem szóval, sem jó szivarokkal és cigarettákkal kiengesztelni. Hiába állítottam több napon át, hogy már holnap elutazom, ő hajthatatlan maradt, nem adta a vázát. Már le is mondtam rólok. Elutazásom napján azonban nagy vihar dult a tengeren, nem mertem hajóra , szállani, hanem egy landaueren — nagy üveges batáron — vittem át nagy betegemet Fiúméba. Voloskán kellett áthajtatnunk s én kiszállottam bucsu záz végett az én régiség kereskedőm. üzlete előtt. Most már látva a hatalmas ládákkal megpakolt batárt, elhitte, hogy elutazom. Lehet, hogy ezért, de meglehet, hogy azért, mert érzékeny szavakkal elmondtam, hogy nem tudok anélkül elmenni, hogy még egyszer tőle és áldott jólelkű feleségétől el ne búcsúzzam ; meghatódolt a kis öreg — ugy mint ilyenkor minden jó öreg — s potom árért ideadta a féltve őrzött két utolsó vázát is. Ha azóta ne talán a cinterembe — temetőbe — költözött a kis öreg.; ugy legyen síri álma csendes s tőlem is zavartalan. Igy került a tulajdonomba a muzeális értékű, — állítólagos — , grádói lelet". Sokat tűnődtem, töprengtem, sokat olvastam e „grádói lelet ' miatt, mig végre derengni, világosodni kezdett a látótér előttem s látni kezdtem. S „fokozott mértékben élvez az, ki látni megtanul" mondta Dr. Wartha V. A szép iránti hajlam meg volt és meg van a