Vay Dániel: Magyarország története 2. (Debrecen, 1888-1889)

Rudolf

— Ill — ellen vezényli. Khevenhüller, Ostvovácza alatt csatát fogad, az ütközetet elveszíti, miután seregének romjaival vissza íutott. Ugyan ezen időben a magyarvégeken, az ekkor épített Bajcsa vár alatt, Bathiányi Boldizsár, Erdödy János, Nádasdy Ferencz és Zrinyi György magyar dandáráikkal, a törököt keményen megverték. Rudolf az 1580-ik évben Ernő főherczeg által megnyitott pozsonyi országgyűléstől adókat sürgetett, de a rendek mindenek előtt a felhalmazott sérelmeknek orvoslatát követelték, mi ismételt üzenet váltás bk után sem történve, az országgyűlés minden eredmény nélkül szét oszlott. A király hason okból 1581-ik év elejére ujabb országgyűlést hirdetett, melyet személyesen megnyitni ígérkezett, de Rudolfnak betegsége miatt ez elhalasztatott. Mig Magyarország felhalmazott sérelmei és az idegenek önkénye alatt roskadozott, addig Erdély Báthory Kristóf alatt, alkotmányos szabadságának legszebb napjait élvezé, hogy Báthory Kristóf mennyire népszerű fejedelem volt, mutatja, hogy midőn 1580 ban nagyon roszul lett, a rendek Gálfi Sándor, Kendy Sándor és Zsombory László indítványára fiát, bár a bölcs lengyel király a gyermek Zsigmondnak uralma alatt Erdélynek nyugalmát veszélyeztetve, láta, a rendek az 1581-ik évben april közepén Kolozsváron tartott országgyűlésen fiát a kilencz éves Zsigmondot Erdélynek jövendő fejedelméül kikiáltották. A nemzet hálájával jútalmazott Báthory Kristóf május 27-én meghalt, Erdélynek három nemzete ravatalánál jó fejedelmét siratta. A Báthory Kristóf által végrendeletileg fiának gyámjául rendelte Bocskay Istvánt, üdvözölték, ki mellé Csáky Dénes elöbbülése alatt, tiz tagból álló tanácsot rendeltek. Bocskay István, kis Báthory Zsigmondnak anyai nagybátyja, öccse, az 1569-ben a Zápolya érdekéhen tett lépései miatt üldözött s nagy vagyonaitól megfosztott