Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

Árpádházi fejedelmek - Zsolt

Zsolt. 907—947. (negyven év.) A hont szerző Árpád halálával beállott nemzeti gyásznak fájdalmát a haza feletti aggályok nehezbiték. A nemzetség fők visszaemlékeznek, hogy Attila halála után Hunnia összeomlott. A nemzet vénei még láthatták az avarok pusztulását; a csecsemő Zsoltnak öröke, s ezzel a hazának jövője felett tűnődnek. A vérszernél letett esküt vérükkel pecsételő ősök, az Árpádok öröködési kérdésében a gyermek Zsolt irányában szerződéses hivségiiket tűzpróbával igazolták. Árpádnak honszerző bajtársai, kik fejedelmükben az egyenlők Között elsőt tisztelték — Zsoltot habozás nélkül fejedelemül kikiáltják és kiskorúságában gyámságának ügyét rendezik. Zsoltnak a nemzet által választott gyámja, az alpári csatában vitézeit kürtjének riadójával bevezető Lehel, és mellette Bulcsu és Botond. A gyámság rendezi a nemzetségeknek egymás közötti viszonyát, vezeti az igazságszolgáltatást, intézkedik a hon védelméről, s a bárhonnan jöhető megtámadásoknak visszaverésére készülnek. A nemzetnek ag'gálya, mint Zsolt gyámjainak intézkedései, csakhamar igazolva lettek.