Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

II. RÉSZ: A nyíregyházi ev. ref. egyház története - III. FEJEZET

— 451 — litva. Az in-asztalának környéke egy kis berekké változott, melyet viritó rózsák és leanderek vettek körül. A templom bejárata előtt pompás diadaliv emelkedett, feirfő és tölgy galyakkal művészileg bevonva, melynek tetején e felirás volt olvasható: „A szeretet Istenéhez". E felirás betűi apró különbféle szinü virágokból oly meglepő ügyességgel, Ízléssel voltak összeállítva, hogy sokáig nem jutott eszébe a nézőnek, hogy elolvassa azt. S ez ékitések mind előkelő úrnők: Palánszky Sámuelné, Marsaiké Károlyné s Krajnyák Györgyné őnagyságaik fáradságos müvei voltak. Valóban bámulatos kitartást tanúsítottak, s raktak virágot virág mellé reggeltől estig több polgár leánynak élén, hogy a templomot, mint egy menyaszszonyt felékesítsék. Majd ugyancsak ezen napon d. u. 5 óra felé nagy számú néptömeget, fényes fogatokat láttunk kivonulni dünk előttetek vallásos hitünk és buzgóságunk e szerény emlékével, mert ha mi dicsőitnénk is magunkat és munkáinkat, a mi dicsőségünk semmi. Mindezen eredményért Istennek nevére térjen örök dicsőség. De mint a jövendőben élő testvéreinknek, kik velünk együtt egy országnak, t. i. Isten országának polgárai lesztek, mégis jól esik buzdításul legalább annyit emlékezetbe hagyni, hogy igyekezzetek ti az anyaszentegyház külső építésében legalább annyira haladni, mint a mennyire mi Istennek segedelmével képesek valánk. De fektessetek fősúlyt különösen az egyház belső építésére ; a sziv tisztaság, belső kegyesség, lelki buzgóság emelésére és fejlesztésére, hogy az általános ember szeretet és Istennek dicsősége ne csak e templom tornyáról tündököljön, hanem mindenek felett mutatkozék e gyülekezetben otthonos jó rendben, a testvéri szeretetben, a nevelés ügyének felvirágoztatásában, az általános emberi tökéletesedés nagy elveinek megtestesitésében. Igy közeledhetik az emberiség, ezen általános vezérelvek megtestesitése által időről-időre, fokozatosan az emberi boldogság azon czélpontja felé, mely a Krisztus evangéliumában kitűzve van ; mely szerint e földnek Isten dicsőséges oltárául kell állíttatni, mely felett az emberi sziv leend majdan a soha megnem szűnő isteni tisztelet lobogó szövétneke ; mely felé az örök atyai szeretet ama szózattal hajlik alá : áldás és kegyelem hozzátok, földi gyermekeim ! Ámen ! Nyíregyháza. 1882. szeptember 24. 24*