Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KOVÁCS GYULA & DEME TAMÁS: Idős tölgyesek az Alsó-Duna árterén

Somogyi Múzeumok Közleményei 18: 43-50 Kaposvár, 2008 Idős tölgyesek az Alsó-Duna árterén 1 KOVÁCS GYULA & 2 DEME TAMÁS 1 H-8638 Balatonlelle Irmapuszta, Hungary, e-mail: gykov@yahoo.com 2 Al-Dunai Természetvédelmi Alapítvány, H-7700 Mohács, Virág u. 23., Hungary, e-mai: ficedula@freemail.hu KOVÁCS, GY. & DEME, T: Old-grown Oak Forests in the Lower Danube Valley. Abstract: The riparian forests of Hungary are unique in all of Europe. These are parts of the few habitats where a seminatural vegetation could have remained or re-grown, in spite of the human interference. In 2002 we wrote up the nearly 10 years of study about the forests of Beda-Karapancsa, in the lower Danube riparian area. We evaluated more than 8000 ha area on the digital map and data-base of the DunaDrava National Park and we gained the data about the forests from the Forestry Database of the National Forestry Service. Together with our colleagues we did detailed botanical and ornithological research in 15 parts of these forests. Thematic maps were made to show the distribution of exotic tree species as well as the locations of protected plant and bird species. During this research it turned out that the percentage of the old-grown oak-ash-elm hardwood forests {Fraxino pannonicae-Ulmetum) is extremely low, hardly reaching 2%. With cautious estimation this is less than one tenth of the potential habitats, moreover only strongly fragmented patches of these forests exist. In many cases their places were taken over by monocultures consisting of exotic tree species, such as Black Walnut {Juglans nigra) and Poplar hybrids (Populus X. euramericana). Keywords: riparian forests, protected plant species, protected animal species, exotic trees. Bevezetés A 19. századi erdészeti üzemtervek még hatalmas, jó növésű és természetesen újuló, zárt tölgy, szil és kőris állományokról írnak Béda-Karapancsán. Ekkor még a fakitermelés nem volt jelentős, inkább a mellékhasználat, mint a berki erdőkben a halászat, a nádvágás, gyékényvágás, legeltetés, makkoltatatás, gubacsszedés, méhészet, vagy a fonóvessző gyűjtése. A kitermelt fa nagy részét eltüzelték, a kisebbik részt épületfának használták. A századforduló után a szakemberek még ragaszkodtak a természetes felújításhoz, s előnyben részesítették a mesterséges felújítással szemben. Az idő előrehaladtával az erdőgazdálkodási technológia változásain túl egyre nagyobb szerephez jutottak a tájidegen fafajok (ÁESZ 2000). Európában, ugyanígy hazánkban az emberi hatások, valamint a profitorientált erdőgazdálkodás következményeként sajnos egyre kevesebb természetes, illetve természetszerű, még kevesebb idős erdőben járhatunk. A Duna alsó szakaszának árterén, Béda-Karapancsa több ezer hektáros területén is csupán hírmondójuk maradt. Béda-Karapancsán viszonylag kevés botanikus végzett flórakutatást (KEVEY et al. 1992). Ugyanígy a faunakutatásáról is kevés adat áll rendelkezésre. Elsőként a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Baranya Megyei Csoportja rendelkezett jelentős menynyiségű adattal, amelyek érdemben járultak hozzá a terület védetté nyilvánításához (MAJER 1992). 1989-től 3 éven át a Janus Pannonius Tudományegyetem Növénytani Tanszéke és Állattani Tanszéke, valamint a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya Borhidi Attila, Majer József és Uherkovich Ákos vezetésével végzettek átfogó kutatásokat a területen (UHERKOVICH 1992). A Duna-Dráva Nemzeti Park és az Al-Dunai Természetvédelmi Alapítvány munkatársaival több éve vizsgáljuk az idős tölgy-köris-szil keményfás ligeterdőket {Fraxino pannonicae-Ulmetum). Jelen dolgozatunkban a magunk és munkatársaink 2002-ig végzett kutatásainak eredményeit mutatjuk be. A vizsgált terület Béda-Karapancsa Tájegység 1989 óta Tájvédelmi Körzet, ma a Duna-Dráva Nemzeti Park része. A vizsgált terület a magyarországi Duna-szakasz legdélibb részének két oldalán, részben az Alföldön, részben a Dunántúlon helyezkedik el. Közigazgatásilag Baranya és Bács-Kiskun megyékhez tartozik. A Duna bal partján Hercegszántó (Bács-Kiskun megye) és Homorúd (Baranya megye), a jobb parton Kölked és Mohács határába esnek a védett területek. A terület termőhelyi tényezőinek megismeréséhez jó iránymutatást ad a Körzeti Erdőterv (ÁESZ 2000), valamint az Országos Erdőállomány Adattár (ÁESZ 2002). A Duna ezen a szakaszán lassú folyású, középszakasz jellegű, sok kanyargós holtágat és mocsarat képezve. Mind a dunántúli, mind az alföldi oldalon számos holtág található. A mentett ártereken a holtágak feltöltődése előrehaladott állapotban van. A tengerszintfeletti magasság 90-95 m, ezen belül a relatív magasságkülönbségek csupán néhány métert tesznek ki. A Borhidi-féle klímaelemzés szerint, mely a növények ökológiai igényeit veszi figyelembe, erdőssztyepp klíma uralja a térséget. A sugárzási és hőmérsékleti viszonyok igen kedvezőek az erdő számára, de a csapadék mennyisége kevés. Ezért a termőhely értékelésében igen fontosak a hidrológiai viszonyok. A terület meg-