Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között III.

474 VARGA ÉVA Szombathelyen, Budapesten, Győrben, Székesfehérváron, majd Kaposváron volt tisztviselő. Az 1920-as években a Kaposvári Első Keresztény Biztosító Rt. vezető titkára volt. Cikkei, novellái és költeményei a dunántúli újságokban és szépirodalmi lapokban jelentek meg. („Somogy", „Veszprémi Hírlap", „Alkotmány", „Élet", „Zalai Közlöny", „Soproni Hírlap", „Somogyvármegye", „Uj Élet", „Vasvármegye", „Fejérmegyei Hírlap", „Fejérmegyei Napló", „Magyar Nevelés", „Dunántúli Hírlap", „Fejérmegyei Napló", „Magyar Népnevelés", „Dunántúli Hírlap", „Somogyi Újság" stb.) 1918— 19-ben Sopronban a „Fáklya" с hetilapot indította meg és szerkesztette a tanácsköztársaság kitöréséig. A kaposvári Berzsenyi Társaságnak jegyzője, majd ügyvezető titkára volt. A Horthy-rendszerben újjáalakuló Társaság első kiadványa Nemess Ernő műve, a „Lakos Ágnes lakodalma" с költői beszély volt. Az elbeszélő költemény a Társaság 1927-es pályázatán első díjat nyert, 1928-ban meg is jelent. A szerző ekkor már két verseskötettel, egy karcolatgyűjteménnyel s egy operett-szövegkönyvvel büszkélkedhetett. Az utóbbi szintén pályanyertes, a Szegedi Városi Színház pályázatán kitűntetett mű volt. írói álneve: Szentgyörgyvölgyi Mihály. Nemess Ernő a 30-as évek elejéig a kaposvári kulturális élet ismert személyisége. Tagja volt a Katolikus Kultúrbizottságnak, a Rákóczi Szövetségnek pedig főtitkára. Munkái: Lírai hangfodrok. Szombathely, 1916. Tizennyolcas honvédek. Karcolatok. Sopron, 1916. Viharban csendben. Versek. Sopron, 1917. Varázsöv. Operett 3 felvonásban. Szeged, 1924. Lakos Ágnes lakodalma. Költői beszély. Kaposvár, 1928. Irodalom: Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. 141—142. p. Somogy megye Trianon után. Szerk.: Dömjén Miklós. Bp., 1932. 201. p. Noszlopy Aba Tihamér (noszlopi) (?, 1891. —Kaposvár, 1967.) katonatiszt, lapszerkesztő, újságíró, nótagyűjtő Apja Noszlopy Tivadar, vármegyei főjegyző, kinek a Vasárnapi Újság gyakran közölte írásait, (pl.: Berzsenyiről is írt, már csak rokonságuk okán is.) Fia pedig azzal büszkélkedett, hogy ő Noszlopy Gáspárnak, az 1848—49-es somogyi kormánybiztosnak a dédunokaöccse. Noszlopy Aba hivatásos katonatiszt lett, 1908-tól pedig katonadalokat gyűjtött. Az első világháború alatt szerzett sebesülése következtében — mint rokkant honvédszázadost — leszerelték. Első felesége Lieber Margit, polgári iskolai tanárnő, Budapest főpolgármesterének a húga volt. Az 1920-as évektől hobbijának, a nótagyűjtésnek és a dalok bemutatásának élt. Nótagyűjtőként 1926-ban az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaság égisze alatt rendezett Katonadal-esten mutatkozott be. A dalok előadásában Laurisin Lajos operaénekes és Ádám Jenő zeneszerző működött közre. Ezt követően a magyar rádió készített műsort gyűjtéseiből 1931. június 4-én. Egy előadói szereplése alkalmával ismerte meg Eitner Irén operaénekesnőt. Mindketten bohém „művészlelkek" voltak, egymásba szerettek. Légyottjaik napvilágra kerültével Budapestet 24 óra alatt el kellett hagyniuk. így kerültek Kaposvárra az 1930-as évek közepén. A rokonság felkarolta őket. Noszlopy a katonadalok gyűjtését tovább folytatta. Egy csokorra valót adott közre a Berzsenyi Társaság kiadásában is „Ébresztőtől — takarodóig" címmel. Kaposváron lapszerkesztéssel és újságírással is megpróbálkozott. 1933 okt. 27. és 1937. máj. 26. között a „Rivalda" (közben címváltozás: „Somogyország") с profilja szerint színházi, társadalmi, szépirodalmi hetilapot szerkesztette, melyben az igényesség legfeljebb csak mint szándék fedezhető fel. A második világháború után pedig a „Magyar Polgár" с röplap (a Polgári Demokrata Párt somogyi szervezetének lapja volt) felelős szerkesztője volt (1946. szept. 2. — 1946. okt. 1-ig) Noszlopy. A rokonság visszaemlékezése szerint leginkább a nótázás érdekelte, e tekintetben sok-sok barátra lelt a városi és megyei vezetők között. Névnapokon, hétvégeken együtt tárogatózott pl. Kiss-Angyal Ernővel. Unokahúgának viszszaemlékezése szerint, szívesen látott vendég volt (nótaszenvedélye miatt) Kaposvár polgármestehelyettesénél, Lehotzky Brúnónál is. (Lehotzky Brúnó egyébként Lehotay Árpád színművész testvére volt.) Noszlopy számos említésre méltó egyesületben képviseltette magát: a Magyar Katona írók Köre, az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaság rendes, a kaposvári Berzsenyi Társaság örökös tagja, valamint a Pete Lajos Daloskör ügyvezető alelnöke volt. Második felesége, a már említett Eitner Irén operaénekes (1898—1978), a Pete Lajos Daloskör nótaestjeinek rendszeres előadója volt. Eitner Irén a kaposvári Zenekedvelők Egyesületének Zeneiskolájában tanított, túlélte férjét. Gyermekük nem született. Súlyos agyi érelmeszesedése miatt a gyöngyöspusztai szociális otthonba került, ott is halt meg, 1978-ban. Kaposváron a Nyugati temetőben nyugszik férje mellett. Érdekes életrajzi adalék, hogy Eitner Irén kedvéért Noszlopy Aba Tihamér elhagyta a noszlpoiak ev. hitét. Nemcsak hogy áttért katolikusnak, hanem pápai engedélyt is kért ahhoz, hogy egyházi házasságot köthessenek. E célból Noszlopy Aba Tihamér a Vatikán számára a Noszlopyakról egy szép kivitelű olasz nyelvű könyvet állított össze. 1948-ban meg is kapták a vatikáni engedélyt. Művei: Ébresztőtől — takarodóig. A magyar katona életének és dalainak irodalmi és történeti ismertetése. Kaposvár, 1939.