Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])

BETEKINTÉS A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI GÉPÜZEM TÖRTÉNETÉBE (1948—1967) 531 2,3 %-a a népgazdasági fogyasztásnak (FAZEKAS, 1967.). Cséplőgép meghajtására alkalmas villamos motorokat már az első világháborút követő években hirdettek.

190 Az 1935-ös mezőgazdasági statisztikában 173 villanymotort találunk Somogy megyében, többségét az 500 kh-as (284 ha) birtokokon, amelyek malmot, darálót, cséplőgépet hajtottak. Az üzemben lévő cséplőgépek többségét az 1950es években a Hofherr-gyártmányú traktorokkal hajtották meg. Erre a célra még azok a gépek is megfeleltek, amelyeket a szántásból már kivontak (1954 ben például a 494 traktorból 136 ilyen volt). Ezekre a gépekre különösen 1952, 1953 és 1954-ben volt nagy szükség, mert az üzemképes cséplőgépek száma meghaladta a gépállomások traktorainak számát. Tehát a villamos gépek, sőt még a működőképes gőzgépek igénybevételére is szükség volt ekkor. Épp ezért a legtöbb traktort erre a feladatra állítottak be, miközben az aratást követő tarlóhántásnál is szükség volt rájuk. Ugyanakkor 1950-ben, amikor a termelőszövetkezeteknek csupán 3123 hektár kalászos gabonát kellett learatni, majd elcsépelni , a 148 üzemképes cséplőgép 18 nap alatt képes lett volna erre. Mégis, a gépállomások a terméseredmény (mintegy 4400 t) 1/8-át, 556,4 tonnát tervezték csak be saját cséplésre úgy, hogy a heti terv 46,8 t volt. Az 1950. október 10-i termelési- és verseny gyorsjelentés alapján ,1950. október 10-ig a tervezett menynyiség 18,1 %-át, teljesítették. Ez nem magyarázható csupán az alakuló termelőszövetkezetek (csoportok) és az ugyancsak kezdő gépállomások tapasztalatlanságával, inkább nagyfokú érdektelenséggel, a közös munka iránti idegenkedéssel és közömbösséggel.

191 Míg 1950-ben a cséplési kapacitás rövid idényt tett lehetővé, 1952-ben a 472 cséplőgép teljesítményének kihasználását a kevés erőgép korlátozta. A megyei gépállomás politikai osztálya a napi teljesítmény mindenáron való növelését követelte. Elvárták, hogy reggel 4től, este 10 óráig dolgozzanak. Több helyen a politikai munkatársak mutatták be, hogyan lehet a Bredjuk módszerrel többet csépelni. A tapsonyi Gazda József ezzel a módszerrel 22,0—23,0 tonnát csépelt naponta. Megjegyezzük, hogy napi 16—18 óra alatt az 1070-es géppel a hagyományos módon is el lehet érni ezt a teljesítményt. Megfelelő szervezéssel, jó műszaki állapotú gépekkel a tervezett cséplési teljesítményeket nemcsak vállalni, hanem túlteljesíteni is lehetett. A gépállomások politikai vezetői ügyeltek arra, hogy a szovjet minta alapján a női traktorosok munkája is reflektorfénybe kerüljön. 1953-ban a nagybajomi Simon Mária traktoros augusztus 20-ig 425 tonna gabonát csépelt, 900-as gépével, ami igen jó eredmény. Fritz Mária karádi traktoros nő 155 %-ra teljesítette cséplési tervét.

192 Bár 1955-től a traktorok száma emelkedett és így a rendelkezésre álló üzemképes cséplőgépek használata folyamatossá vált, — és a növekvő kombájn létszám is csökkentette a hagyományos cséplés szükségességét — a megyei politikai és állami vezetés fontosnak tartotta a meglévő gépek számának növelését, illetve a szükségessé váló régi gépek selejtezés miatti pótlását. Az MDP Somogy megyei Bizottsága, a Központi Vezetőség titkárságához írt beszámolójában (a termelőszövetkezetek helyzetéről) fontosnak tartotta a megyei gépállomások igényeinek kielégítését (30 db fél-lánctalpas traktor, 60 db univerzális traktor, 60 vontató, 25 kévekötő aratógép, 15 kombájn, 100 cséplőgép és többféle munkagép). Mindehhez még 15 fő párttitkár, 20 fő szövetkezeti elnök és 70 fő agronómus Somogyba való kihelyezését is kérték.

193 A gépekkel kapcsolatos igény megalapozott volt, kielégítése azonban vontatottan haladt. Az üzemképes cséplőgépek száma 1957-ig fokozatosan csökkent, ettől kezdve 1960-ig stagnált, ezután egyre kevesebbet állítanak munkába a gépállomásokon. A kombájnok száma 1960-ig nem növekedett olyan mértékben, hogy ezzel a kiesett cséplési teljesítményt pótolhatták volna. Tehát a hagyományos cséplés ideje nem csökkent. Ezt erősíti meg a KSH Somogy Megyei Igazgatóságának kiadványa, amely szerint a megye termelőszövetkezeteiben a gabonakombájnnal történő aratás aránya 1960-ban 15,9 % volt.

194 Tehát, még 1958-ban nagy szükség volt cséplőgépekre, amelyek között 20—30 évesek is dolgoztak. Nem csoda, hogy sok panasz érkezett a cséplésre. Bár még újakat is gyártanak — az exporttervek miatt csak az igényelt gépek felét igazolták vissza. A 47 kiselejtezett gépből ezért kellett néhányat visszatartani és felújítani.

195 A cséplés teljesítményét a kazalozók (elevátor) hiánya is rontja. 1959-ben, a megyében (valamennyi szektort figyelembe véve) a 640 géphez, csak 340 kazalozó állt rendelkezésre. A hiányt kézi erővel kellett pótolni, amiből szintén kevés volt. A gépállomásoknál 1960-ban az ellátottság 78 %-os, tehát kedvezőbb a megyei átlagnál.

196 Az utóbbi forrás szerint 1960-ban a gépállomások megyei igazgatójának jelentése alapján, a gépállomások a termelőszövetkezetek gabonaterületének, csupán 36 %-át tudta gépeivel learatni. Bár a rendelkezésre álló kapacitás ennél többet is lehetővé tett volna, azt — az óvatos tervezésen túl — a szállítási kapacitás is korlátozta. A gépállomások aratógépein kívül 1960-tól számolni kell a termelőszövetkezetek saját gépeivel is, amelyekkel ebben az évben a kalászos gabona területének 3,4 %-át, 1962-ben már 23,3 %-át, 1964-ben 21,7 %-át tudták learatni. Ezen belül fokozatosan nőtt az aratócséplőgépek által betakarított arány, amely 1969-ben 79,7 % volt. Tehát a hagyományos cséplésre egyre kevésbé volt szükség, gépeket az 1970-es évek elején leginkább aprómag-cséplésre használták.

197 Annak ellenére, hogy a mezőgazdaságban igen jelentős mennyiségű anyagot kell szállítani, — 1 hektár redukált szántóra, mintegy 26 tonna esik évente — a megyei levéltári források igen kevés ehhez kapcsolódó adatot tartalmaznak. Pedig a szállítás részesedése, az összes traktormunkából (országosan és 1000 normálholdra vetítve) 1955-ben 18,5 %, 1964-ben 40,5 % volt, a szállítási kapacitás pedig 9,6-szorosára emelkedett. A témánk szempontjából fontos gépállomások szállítási teljesítménye ennél szerényebb mértékben, 8,1 %-