Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])
530 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS gével követhetjük nyomon a cséplőgépek számának és teljesítményének alakulását 1949 és 1957 között, a levéltári források alapján. 1956 után a kötelező begyűjtés eltörlésével elsősorban az állami szakigazgatási szervek kisérték figyelemmel a felvásárlás helyzetét. így az időszerű, nyári munkák előkészítésének értékelése — a megyei gépállomás igazgatójának beszámoltatásával — rendszeres volt. Míg a gabonaaratás gépi teljesítését a KSH 1958 és 1964 között szektoronként is számba vette, a cséplésről nem kapunk információt. A gépállomások 1949-től 1967-ig csépeltek a termelőszövetkezeteknek, az egyéni gazdáknak csak 1950 és 1960 közötti években. Néhány évben megvizsgáltuk a gépállomások által közölt cséplési teljesítményeket, és összehasonlítottuk a KSH által közölt termésmennyiség adatokkal 186 Az elemzéshez szükséges mennyiségeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze: gond volt az új kombájnnal is, amely műszaki hiba miatt 17 órát állt.187 1953-ban a 664 cséplőgépből augusztus 19-én már csak 352 dolgozott. Mivel elfogyott a csépelni való, 312 db-ot leállítottak. A korabeli jelentésből megtudjuk, hogy 14 gép, a Bredjuk-féle szovjet módszerrel dolgozott. Ehhez a gépet úgy alakították át, hogy két oldalról adogatták a kévéket, és két ember etette a gépet. A megyei versenyben induló cséplőgépvezetők is ezzel a módszerrel érték el az 540—600 tonnás teljesítményüket: 1. Laklia József Csokonyavisonta GÁ 600 tonna 2. Magyar Ferenc Igal GÁ 577,5 tonna 3. Toll József Kaposvár GÁ 540,6 tonna 188 Valamennyien 1070-es géppel dolgoztak. (A különböző cséplőgépek főbb adatait a 20. számú táblázat tartalmazza.) 19. számú táblázat Termésmennyiség és cséplési teljesítmény/t 1951-1957 Év Megyei összes teljesít meny Ebből termelőszövetkezet Egyéni gazdáikod ók TSZ+ egyéni Szemve szteség után Kombájn által elcsépelt kalászos gabona A gépállomás cséplési teljesítménye 1951 211313 20075 182997 203072 182765 84590 1953 205824 49398 116496 165894 149304 4268 175021 1954 154870 20752 116307 137059 123354 9251 189472 1957 203086 7514 117396 124910 112419 1147 165310 A szemveszteség mértékét — tekintettel az ekkor még döntően kézi aratásra — 10 %-kal számoltuk. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet a szemveszteség mértékét, az aratást, a behordást és a cséplést is figyelembe véve ,a kézi aratás + gépi cséplésnél 11,1 —15,5 %-ban, a kévekötő aratógéppel aratás + gépi cséplésnél 7,1—9,1 %-ban, az aratócséplőgéppel történő betakarításkor 2,89 %-ban adta meg (HONVÁRI, 1988). Látható, hogy a megye gépállomásai 1951-et kivéve — a cséplőgépek kapacitását tekintve — minden évben képesek voltak a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdaságok kalászos gabonáját elcsépelni. A tervezéskor csak az üzemképes gépeket vették figyelembe, de ezek napi, illetve idényteljesítménye igen alacsony volt. A 30—40 napos cséplési időszakot figyelembe véve alig haladta meg a műszakilag megállapított teljesítmény 50 %-át. Az intenzív cséplést (Bredjuk-módszer) kivéve, nem beszélhetünk forszírozott üzemről. Ennek ellenére 1951-ben a 334 üzemképes cséplőgépből (egyébként ekkor 486 cséplőgép volt összesen) július 26. és augusztus 25. között 117 db állt műszaki hiba miatt, összesen 1569 órát (13,3 óra/gép). Leggyakoribb hiba a cséplődobbal adódott (verőléc-törés, tengelycsapágy-törés). E hibák elsősorban az elhasználódásból adódtak, nem volt ritka a 20—30 éves gép sem. De A tényleges cséplési teljesítményt számos tényező befolyásolta. Természetesen döntően az üzemképes cséplőgépek száma is. E gépek döntő többségét az 1070-es dobszélességű cséplőgépek alkották, amelyek óránként 1,16—1,84 t kalászos gabona cséplésére voltak alkalmasak. Bár átlagos teljesítmény-szükségletük 8—10 kW volt, a változó terhelés miatt a meghajtó erőgépnek 9,5—13 kW-osnak kellett lennie, attól függően, hogy belsőégésű motor (stabilmotor, vagy traktor), illetve villanymotor hajtotta. A háborút követő években, az 1950-es évek első felében még néhány gőzgéppel is csépeltek. Ezek cséplésben való alkalmazása a két világháború között, még általános volt. 1935-ben a cséplőgépet meghajtó erőgépek egyharmada még gőzgép. 189 A villanymotorok széles körű alkalmazását a villamoshálózat részleges hiánya akadályozta 1963-ig. 1951-ben 32 db, 1953-ban 50 db, 1955-ben 46 db villamos motor állt a gépállomások rendelkezésére a csépléshez. Itt jegyezzük meg, hogy 1945-ben az ország községeinek csupán 39 %-a volt villamosítva. A mezőgazdaság energetikai kapacitásának 1958-ban csak 11 %-át tette ki a villamos motorok kapacitása. Az energiafogyasztás is igen alacsony még 1965-ben is, bár közel húszszorosa az 1951. évinek. 1965-ben ez
