Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Király István Szabolcs: Fejezetek a magyar mezőgazdaság gépesítésének történetéből.

FEJEZETEK A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETÉBŐL 361 Cséplés (Barcs, 1907) a második tisztítómű, a toklászoló, az osztályozóhenger beépítésével tiszta, piacképes magot szolgáltattak. A gőzgép alkalmazásával a cséplődob méreteit (átmérő: 480 mm-600 mm, hosszúság: 780-1760 mm) növelték, így a napi cséplési átlagteljesítmény 6 tonnáról 32 tonnára ugrott. A különböző kiegészítő berendezések (önetető, szecskázó, elfúvó) alkalmazásával javították a munkakörülményeket, univerzálisabbá tették a gépet. Míg a cséplőgépben nem, a meghajtó erőgépben lényeges változást hozott az új század. 1915-ben az 18 892 gőzcséplő mellett már 7495 motoros cséplő is működik, az összes termény 10,7%át ez utóbbiakkal cséplik (58,5%-át gőzcséplővel, s 30,8%-át kézzel, illetve nyomtatással).

86 A belső égésű motor mindenekelőtt a járgányokat szorította ki a cséplés területéről. A drága állati vonóerő, a növekvő napszámbér, másrészt az olcsóbbá váló és egyre megbízhatóbb szerkezetű motorok kedveznek azok elterjedésének. Sporzon jegyzi meg: „a kisgazda ma már nem szívesen gyötri le lovát a járgányhajtással, a nyomtatással és, hogy a motorüzem számos előnyét megismervén nagyon szívesen hajlik ilyen beszerzésére."

87 Ezt bizonyítják a növekvő számú hirdetések, a gazdák érdeklődő levelei is. Akik új cséplőgépet vettek, szívesebben vásároltak hozzá belső égésű motort.

88 Néhány év múlva már villamos cséplésre is hirdettek villanymotorokat.

89 1925-től nagyobb számban megjelenő traktorokat a szántás mellett főleg cséplőgép meghajtására használták.

90 Annak ellenére, hogy a gabonatermesztés gépesítésénél a cséplés érte el a legmagasabb szintet, számításaink szerint 1935-ben a gabona mintegy 14-15%-át kézzel, nyomtatással és járgánnyal csépelték Magyarországon.

91 A gabonatermesztés gépesítésének alacsony szintje összefüggött a magyar gépgyártás fejletlenségével is. A kiegyezés előtti időszak mintegy félszáznyi, legfeljebb 20 munkással dolgozó gépkészítő és javító üzem - amely főleg a nagybirtokot látta el mezőgazdasági gépekkel - a kisárutermelés szintjén dolgozott. Jelentőségük a helyi piacokon nem terjedt túl, országos hírnévre csak kevés tett szert (Vidats, Rock, Kühne). A közismert okok között a hitelviszonyok megoldatlansága volt a legmeghatározóbb, jóllehet, a Magyar Földhitelintézet 1863-ban megkezdte működését. Az 1870-es évektől 1906-ig a túltermelési válság hatásaként fokozatosan csökkent a búza átlagára.

92 A magas termelési költségek, különösen a kisgazdaságokat érintették kedvezőtlenül, mert a hiteleket nem tudták törleszteni. Ajelzalogterhek nagy részét ezek a gazdák viselték. Még 1875-ben 9606, 1893-ban már 14 473 végrehajtás történt. A tönkrement kisbirtokos és mezőgazdasági munkás jelentős része vándorolt ki Amerikába a jobb élet reményében.

93 A fejlődést akadályozó közlekedés, korlátolt belső piac mellett ki kell emelnünk a megfelelő szakemberek hiányát. Sem elegendő szakmunkás, sem megfelelően képzett műszaki értelmiségi sem volt. A kisárutermelésből azok az üzemek emelkedtek ki, akiknek a tulajdonosai a fejlett országokban (több-