Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Fischl Klára: Előzetes jelentés a Csörsz-árok kutatásáról Csincsén

ELŐZETES JELENTÉS A CSÖRSZ-ÁROK KUTATÁSÁRÓL CSINCSÉN 35 A leletanyagra túlnyomó részt a kézikorongon készült, kihajló, gyakran egyenesre vágott és utólag kézzel egyenletlenül elsimított peremű fa^ zekak a jellemzőek, melyeknek külső felületét bekarcolt hullám-, vagy párhuzamos vonalkötegekkel díszítették. Gyakori — a fazekak peremén belül is megfigyelhető — hullámvonalas díszítés. Hasonló, kézzel formált kerámiaáru 'díszítés nélkül, a díszített példányoknál sokkal nagyobb mennyiségben került elő, itt azonban az inkább korhatározónak tűnő díszített darabokból történő válogatást tartottam elsődlegesnek. A korszakra vonatkozó szakirodalom azonban korjelzőnek tartja a kézzel formált díszítetlen árut is. Igen nagy számban találtunk sütőharangtöredékeket is, ezek közül néhány belső oldalán textillenyomat figyelhető meg. A leletanyagot a párhuzamok alapján a 9. századra datálhatjuk.

9 A Tiszafüred-Majoroson feltárt, telepjelenségek nélküli anyag (GARAM 1981, 137-138, 2-6. kép) a megszólalásig hasonlít az általunk találtakra. A szerző a leleteket a késő avar sírkerámiákra alapozva a 9. századra datálja. Számos olyan publikációval találkozunk még, amely a 9. századi hasonló kerámiaanyagot a korábban a Kárpátmedencében élt nép hagyatékából igyekszik levezetni. Ilyen a Tiszafüred-Morotvaparton előkerült késő avarnak meghatározott kerámiaanyag, belső peremdíszítéssel, sütőharangokkal (MADARAS 1991, 273-274, 301, 303-305, 309-310). Szőke Béla Miklós a dél-alföldi avar településterületről írt cikkében szintén ebből az avar kerámiaanyagból kiindulva 9-10. századi díszítésmódnak határozza meg a függőleges, vízszintes és hullámvonalas bekarcolt vonalkötegeket (SZŐKE 1980, 183). Avar települések vizsgálata és az avar illetve szláv etnikai elemek összeolvadása kapcsán határoz meg Erdélyi István néhány lelőhelyet 9. századinak, pl.: Tiszavasvári-Keresztfal (ERDÉLYI 1970, 168, 170). Egy késő avar sírral való összefüggésben tárgyalja a Mezőkövesden előkerült azonos jellegű leletanyagot Révész László is (RÉVÉSZ 1986, 23-31). A kérdés másik megközelítési oldala az Árpádkor felől történik. Révész László és Wolf Mária a karosi honfoglaláskori temetők településeit keresve, Karos-Mókahomokon és Karos-Tobolykán 10. századi telepjelenségek mellett 9. századi településmaradványokat is talált. Az itt feltárt leletanyag és a Karcsa-Somoson előkerült kerámialeletek azonosak a csincsesivel (WOLF 1991, 581-614). A dobozi Árpád-kori falufeltárás alkalmával is megfigyelt az ásató egy eltérő településjelenségekkel és leletanyaggal rendelkező területet. Ez a szintén bekarcolt hullám- és párhuzamos vonalkötegekkel díszített, korongon készült, sütőharangos, és az Árpád-korinál nagyobb mennyiségben, kézzel készített kerámiát tartalmazó településrész lehetett a telep 9. századi része. Az ásató úgy fogalmaz, hogy „a település korai rétege a magyarság megjelenésével egyidős" és megjegyzi, hogy a „település különböző részein szórványosan késő avarkori leletekre is bukkantak" (KOVALOVSZKI 1975, 210-211, 222.) Azonos anyag került elő Rácalmáson (FÜLÖP 1979), Darnózseliben

10 (PUSZTAI 1974), Kevermes-Bakófenéken.

11 Településtörténeti összefoglalásában Mesterházy Károly számos szórványleletet közöl (MESTERHÁZY 1973, 101-171), melyek díszítésükben azonosnak tűnnek az általunk talált darabokkal. Az értékelő részben a szerző kísérletet tesz az „egyértelműen" a késő avarsághoz, illetve más 9. századi népekhez (bolgárok) köthető és a 10. századi, de szintén bekarcolt hullám- és párhuzamos vonalkötegekkel díszített darabok elkülönítésére. Ez utóbbi díszítési forma továbbélésében folyamatosságot vél felfedezni a Kárpát-medence 9. és 10. századi lakossága között (MESTERHÁZY 1974, 212-218). Az oldaltöredékekről azonban nem lehet egyértelműen tipológiai azonosságot feltételezni, semelyik esetben sem. Csincsén nem került elő ép edény,

12 így főleg a peremek kiképzése és alakja dönthet a korszakba sorolás mellett. A hajdúsági és bihari 9. századinak meghatározható leleteknél véleményem szerint nem a perem belső díszítésének a hiánya, hanem a derékszöghöz közel eső hajlási ív tűnt eltérő jelenségnek. A Csörsz-árok betöltéséből előkerült cserepek között ugyanis számos, enyhe hajlásívű peremtöredék van. Ott főleg a kézzel formált kerámiaanyagra jellemző a perem éles hajlásszöge. A kérdés harmadik megközelítési lehetőségével a kárpát-medencei szláv települések és temetők publikációiban találkozunk, ahol szintén hasonló kerámiaanyag van. Nem térek itt ki most a zalavári és a környező ásatások eredményeire, inkább a teljesség igénye nélkül megemlítek néhány szlávnak meghatározott anyagot, melyekben a Csincsén előkerült kerámiák formai párhuzamait is megtalálhatjuk: Mátraszőlős-Késedomb (CS. SÓS 1970), Zemplénagárd (RÉVÉSZ-WOLF 1993; WOLF 1994, ), Királyhelmec (Kralovsky Chlmec, Szlovákia) (BUDINSKY-KRICKA 1980). A szerző a királyhelmeci halmok alól előkerült kerámiaanyaggal kapcsolatban a karcsai — általunk már idézett — leleteket említi: „ami az edények alakját és díszítését illeti, mintha a királyhelmeci halmok leleteinek egy részét alkotnák" (BUDINSKY-KRICKA 1980, 50). Megjegyzi továbbá, hogy „a királyhelmeci halmok egyszerű, díszítetlen kerámialeletét ez ideig megbízhatóbban a 7-9. századból származó kelet-szlovákiai szláv települések hasonló leleteivel hasonlíthatjuk össze, főleg a bodrogközi kerámiával." (BUDINSKY-KRICKA 1980, 46) A kerámiaanyag értékelése során az általa szlávnak tekintett településterület teljes egészét áttekinti analógiákat keresve (BUDINSKY-KRICKA 1980, 45-57), e tá-