Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Varga Éva: „A cseperkekalap” K. Pap János színművei

„A CSEPERKEKALAP" 237 Blaha Lujza (1850-1926) den fajtájában dolgozott; Csiky Gergely, Jókai Mór, sőt, még Beniczkyné Bajza Lenke, a magyar főúri világ, az előkelő osztályok írónője is megpróbálkozott a műfajjal.) V. A népszínművet eleinte nemcsak a közönség tetszése, hanem a kritika csaknem egyhangú magasztalása is kísérte. Milyen is volt akkor a népszínmű? Mi volt a varázsa? Milyen szükségletek hívták életre és tartották életben évtizedeken át? A felmerült kérdésekre a népszínművek tartalmának a korabeli közönség ízlésével való találkozása adja a választ. A népszínművet sokáig nemzeti, tipikusan magyar műfajként tartották számon.

26 Ez annyiban igaz, hogy a magyar népszínmű tárgyát és hangnemét tekintve a miénk; eredeti zamatánál és bizonyos mellőzhetetlen sajátosságai a magyar nép eszejárását és érzelemvilágát fejezik ki. Különböző kutatások kimutatták, hogy vannak külföldi, főleg német kapcsolatai is, szoTamássy József (1837-1892) ros rokonságot különösen az osztrák népszínművekkel mutat.

27 A nemzetté válás kezdeti időszakában jelenik meg, s fénykorát a polgárosodásnak azon a fokán éri el, amikor a hagyományos paraszti közösségek felbomlásával, a falusiak tömeges városba özönlésével, a társadalom bizonyos fokú demokratizálódásával megteremtődik az a tömeges szórakozási igény, hogy a színházba járó széles közönség saját múltját és egykori önmagát a színpadon lássa. A népszínmű olyan drámai műfaj, mely témáját a nép életéből meríti, szereplői az 1870-es, 80-as évekre csaknem kizárólag népi alakok. A cselekmény mozgatórugója többnyire a szerelem, a darabok befejezése általában megnyugtató. A műveket bizonyos ábrázolási kettősség jellemzi: fő történeteik ünnepiesek, jólfélsültek, idealizáltak, a mellékcselekmény bemutatásában, a mellékszereplők megrajzolásában realisztikus vonásokat fedezhetünk fel. A műfaj további jellemző vonásait a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Szereplői vagy egészen a falusi nép köréből kerülnek ki (parasztok), vagy még ezek mellett úri, polgárosodó (zsidó kocsmáros, kereskedő, csizmadia, stb.)