Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.

174 VARGA ÉVA Az iskolában négy párhuzamos osztály működött. A növendékeket tizenegy tanár és öt hitoktató taní­totta. Leginkább a kisiparosok, kiskereskedők, köz­lekedési alkalmazottak lányai jártak ide. Az iskola értesítőit olvasgatva szembetűnő, hogy az iskola feltűnően a nevelési szempontokat helyezi előtérbe. Célja, hogy a lányokból jó anyák, művelt, erkölcsös és nem hivalkodó feleségek váljanak. Meg­okolása pedig: „Minthogy a nőnek kenyérkereseti pályán a jövő viszonyok szűkebb területet szabnak, a nevelői pályát kivéve, alig marad a számukra biz­tos érvényesülés, ezért a lánynevelés terén mindjob­ban előtérbe lép a feleségnek való nevelés." 11 Tanáraik nők és általában jótékony célú vagy szo­ciális, illetve vallási egyesületek tagjai. Nevelési el­vük a „kemény szigor" és a tekintélyticzíelet alap­ján nyugodott. Céljuk volt, hogy a lányokban a „szociális érzést" erősítsék, így elvitték őket a Siketnéma Intézetbe, a Sétatér utcai óvodába. Ugyanakkor természetesen a helyi kulturális intézmények lehetőségeit is kihasz­nálták, így az 1934-ben megnyílt múzeum kiállítása­it, az amatőr fényképészek és az Országos Iparmű­vészeti Társulat kiállításait nézték meg. Tanulmányi kiránduláson Pécsett, Abaligeten és a Balaton kör­nyékén jártak. (Központilag kiadott irányelv volt a Balaton-kultúra ápolása, a hazai üdülőhelyek pro­pagálása miatt is.) Rendszeresen jártak színházba is, ahol főleg operetteket nézhettek meg, de néha egy-egy klasszikus darabot is láthattak. (Pl.: 1934­ben a Bánk bánt, Az ember tragédiáját stb.) Minden iskolai megmozdulásról részletesen tudó­sít az iskolai értesítő. így ezen iskoláról viszonylag több információval rendelkezünk. De ebből nem kö­vetkezik az, hogy a fiú polgári iskolánál kiemelke­dőbb tevékenységet folytattak volna. Az iskola kebelében működő Mária kongregáció vallásosságra, jótékonykodásra nevelte a lányokat. A Zrínyi Ilona önképzőkör, melynek minden harmadik és negyedik osztályos tagja volt, a hazafias szellem ápolása keretében nyelvmagyarosítással, irodalmi is­mertetésekkel, műsoros délutánok rendezésével, ver­senydolgozatok kiírásával tette színessé, érdekeseb­bé az iskola életét. Megemlékeztek Móra Ferencről, Batsányi Jánosról, játékokat készítettek az óvodások­nak. Az Ifjúsági Vöröskereszt Egyletnek minden tanuló tagja volt, minden évben térítésmentes tízórait (2,5 dl tej, 1 zsemle fejenként) adtak tizenhat vérszegény társuknak, de a Cseri állami elemi iskolásoknak is többször állítottak össze szeretet-uzsonnákat. Sportkörük volt ugyan, de tornaterem nem állt rendelkezésükre, így télen a város más iskoláinak tornatermét kellett használniuk. 13 A tandíj itt is 48 P volt, a tandíjkedvezménynek csak négy fokozatát alkalmazta az iskolavezetés, tel­jes tandíjmentességben senkit sem részesítettek. A lányokat úgy nevelték, hogy az iskolából kike­rülve egy átlagos középosztálybeli feleségideál vál­hasson belőlük. Megteremtették számukra azokat a szervezeti kereteket (Mária Kongregáció, Vöröske­reszt Egylet, önképzőkör), melyekben tevékenykedve bizonyos társadalmi szerepmintákat sajátítottak el (Karitatív szellem, erkölcsi „tisztaság", honleányi ér­zület stb.) Ezenkívül természetesen érvényesült az az ideológiai nevelés, amely a magyar zászló tiszte­letét, a hadirokkantak tiszteletét, az első világhábo­rús hősök kegyeletes emlékét ünnepeltetve az „egye­dül vagyunk"-nak, Trianon revíziójának gondolatát állandóan frissen tartotta. A Kaposvári Községi Négyévfolyamú Fiú Felsőke­reskedelmi Iskola és a vele kapcsolatos Kereskedő­tanonc Iskola kissé színesebb képet mutat. Az isko­lát a liberális, demokratikus szellemű nevelés jelle­mezte. Haladó gondolkodású pedagógusok tanítot­tak itt. Elég csak például dr. Merényi Oszkár nevét említenem, aki csaknem húsz esztendeig volt az is­kola tanára, volt tanítványai szeretettel emlegették, hálájuk, szeretetük jele a Merényi Oszkár emlék­könyv (kiadta: a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola, 1981). Merényi 1919-ben került Ka­posvárra (Körmöcbányáról), itt 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság szocializáló munkájában. Ezért a Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták és hosszabb időre bebörtönözték, gimnáziumi tanári ál­lásából bírói ítélettel elmozdították. Az ezt követő időkben, 1921-23-ban, Nagykállón volt tanár, majd, mivel tudományos ambíciói a pécsi egyetemhez kötötték, visszatért Kaposvárra, a felső­kereskedelmi iskola tanára lett; 1941-ig itt tanított. A hatalmas műveltségű ember hat nyelvet (német, angol, francia, olasz, szlovák, latin) teljességgel bírt, de tudott még egy kicsit törökül, görögül, bolgárul és spanyolul is. Magyar-német szakos tanár volt, számos könyvet is írt. Irodalmi érdeklődése, Berzse­nyi Dániel műveinek feldolgozása egy egész életre Somogy megyéhez kötötte. Ez a fáradhatatlan, tevé­keny ember kilenc kulturális egyesület tagja volt, köztük több országos társaság (Neveléstudományi Társulat, Minerva Társaság, Irodalomtörténeti Társa­ság, Magyar Protestáns Irodalmi Társaság) tagja, egyesületi szereplései közül kiemelkedik a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság keretében kifejtett tevékenysége, mely egyesületnek 1936-ig főtitkára is volt. Az iskola igazgatója, Bársony János is számos he­lyi egyesület tagja volt, de a tanárok többen is ki­emelkedő közéleti, társadalmi és irodalmi munkás­sággal dicsekedhettek. 1934-35-ben még sanyarú körülmények közt, a Fő u. 1. sz. alatti épületben volt elhelyezve az iskola. Tornaterme nem volt, így növendékei a Siketnéma Iníézet és a Polgári Fiúiskola tornatermét használ­ták. Az 1933-34-es értesítő még fokozatos létszám­11 SML A kaposvári áll. s. Községi „Zrínyi Ilona" polgári 12 Uo, leányiskola értesítője 1934—35. 3. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom