Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)
Laczkó András: Aranykoszorús drámaíró – Adalékok Földes Imre pályaképéhez.
142 LACZKÓ ANDRÁS közös munkája volt. A szerző a váltásról úgy nyilatkozott, hogy az operettet is épp oly gondosan írja, mint a korábbi drámákat. Az ezüst sirály a fővárosi bemutató után vidéken is sikert aratott, s eljutott természetesen Kaposvárra is. Erről többek között az Új Komédia című színházi lapból értesülhetünk. A hetilap odafigyelt Földes negyvenedik születésnapjára és vezető helyen közölte üdvözlet Kaposvárnak című írását. Lírai vallomás ez arról, hogy mit jelent az íróembernek a város, ahol született. íme: „Az ember úgy van valahogy, hogy mindig szívesen gondol arra a helyre vissza, ahonnan kiindult. Ha az elindulás korszakában sok keserűsége, kínlódása is volt, kitárt szárnyakkal repülni is szeretett volna máshová, el, messze talán, amikor elment viszsza-visszagondol és visszavágyik, különösen csendes, dologtalan téli estéken, amikor olyan jó elgondolkozni. így vagyok én Kaposvárral. Olyan szép volt a tépett kövezeten járni kis gyermekcipőben, olyan szép volt cukorért, krajcárkáért sírni, olyan szép volt a donnervárosi Aréna repedésein bekukucskálva festett arcú aranyruhás, hosszúkardos embereket bámulni, olyan szép volt az utcán hógolyókkal dobálózni, olyan szép volt Kaposváron gyermeknek lenni. Lehet, hogy ez túlzott lokálpatriotizmus, lesznek sokan, akik azt mondják majd, hogy gyermeknek lenni mindenütt szép, nem tudom, lehet, hogy mindenkinek a saját gyermekkora a legszebb és hogy én ezért szerettem gyermek lenni Kaposváron. Rég^n elkerültem onnan. A Fátum kíméletlen keze lenyúlt értem a Kapós folyócska mellé, elemelt, elvitt onnan, ledobott egy nagy városba, itt vagy, élj, dolgozz, vergődj, küszködj, ahogy tudsz! Egyszer voltam Kaposváron azóta. A Császár katonái-t mutatták be és a premierre leutaztam. Elfogult, dobogó szívvel léptem át a pályaudvar küszöbét: Istenem, Kaposvár, gyermekkorom, csínyjeim, örömeim és bánataim tanúja, eljöttem hozzád, fogadj szívesen. És most szívem egész melegéből, őszintén, póz nélkül üdvözöllek Kaposvár! Egy messzekerült, elvándorolt fiad küldi üdvözletét, akire te már valószínűen egyáltalán nem is emlékezel. És ha így melegen visszagondolok a Kaposváron eltöltött fiatalságomra, önkénytelenül összehasonlítom a küzdelmes mával és úgy látom, hogy jobb volt évekkel ezelőtt a hideg télen Kaposvár utcáin bolyongani, mint Pesten a következő premieremre készülni." 22 Az alkalom arra is jó volt az Új Komédia szerkesztőjének, hogy Arany bálna címen paródiát közöljön Az ezüst sirályról. A lap szerint az ,,új utakon haladó megfejelt operett 3 felvonásban, írta: Kisgazda Imre, zenéjét klasszikusoktól elszerezte: Bütyöky Ákos". Az 22. FÖLDES IMRE: üdvözlet Kaposvárnak. Új Komédia, 1921. november 13. A lap eddig ismeretlen volt Kaposváron. Az egyetlen példány Földes Imre hagyatéIkából került elő. Új-Somogy című napilapból tudjuk, hogy Az ezüst sirályt a kaposvári színház 1921. november 6-án mutatta be Bogár Gizi primadonna főszereplésével (Xéniát játszotta). A híradás szerint a darabot a szerzők a színház kívánságára átdolgozták. November 10-én átírták a harmadik felvonást. Az új rész magyar grófi kastélyban játszódott (huszárral és cigánnyal). 23 Az operett ettől kezdve hosszabb időre lényeges eleme lesz pályájának. A húszas évek elején még úgy tűnt, hogy csak alkalmi a kiruccanás. 1921. december 31-én a Vígszínház A bálvány című drámáját tűzte műsorára. A maga sajátos eszközeivel a világháború traumájával igyekezett szembenézni: „Forgószél jött, derékon kapott sok jó embert és elhajította messze-messze a világvégére. Eldobott egyet Kínába is. Róla szól a mesém. Magyar fiú, — keserű. A sok szenvedés, a messzi úttalan utak, amelyeket végigszántott, a rabszolgasors, amely Szibérián keresztülkorbácsolta: nem görbítette meg a derekát. Nem hajol meg az senki előtt. Még a hatalmas ta-o-táj előtt sem . .. Csak egy szépséges szép asszony előtt. . . »A bálvány« meséje nem az európai kultúrától érintett Kínában játszódik, hanem a régi, ősi szűztalajon, a Mandzsu-határ felé eső egyik hegyes tartományban, ahol az ősi csudás kultúra már teljesen romokban hever, de ahova a nyugati új kultúra még nem tudott eljutni. És táncra kerekedik a forgószél: megindul a világháború. Az odavetődött hadifogoly képében eljön a fiatal kultúra és elhódítja a terméketlenné vált régi világ legszebb kincsét, eljön és elviszi magával az ősi romok leggyönyörűbb virágát, hogy győzelmi jelül a keblére tűzze. Eljön és elragadja, hogy a két kultúra ölelkezéséből megszülethessen - az új ember. Kegyetlen és irgalmatlan, amikor elrabolja, amilyen kegyetlen és irgalmatlan minden új világ minden régivel szemben. De simogató, lágy a keze, amikor magához öleli, mert a meleg szívéhez öleli, amelyből kikívánkozik egy, a réginél is és a mainál is jobb, szerencsésebb, boldogabb új ember. Ez az én mesém." 24 Az egzotikus téma nyilván nem véletlen. Ekként, egy távol-keleti szerelmi drámába ágyazva könnyebben mondhatta el véleményét a háborúról. Nemcsak azzal, hogy minden megmerevedett kultúrának szüksége van frissítésre. Legalább ennyire lényeges, hogy a magyar katona és a kínai asszony - karjukon az új kis emberrel — elindulnak haza. Ez a bizakodás áthatotta Itt a macska című egyfelvonásos operettjét is (zenéjét Buttykay Ákos szerezte). A Fővárosi Orfeumban 1922. február 1-én Kosáry Emmy és Király Ernő vitte sikerre. 23. Lásd: LACZKÓ ANDRÁS: Új Komédia. Somogyi Néplap, 1981. november 15. 24. MSZ, 1921. december 31.
