Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Laczkó András: Zichy Antal az országgyűléseken.

212 LACZKÔ ANDRÁS Pro Zichy Antal, contra politikus csizmadia Ráfogod, amit nem mondott, hogy „elég minékünk egy Csonka minisztérium, s több minek abból!" - ugy-e? — Ki könyvét ha nem olvasod is, csonkítva idézed : ,,Közvetítőnek" volt áim ajánlva, ... s mikor?

32 Bécsből való hazatérése után a népiskolai törvény előkészítésébe és előterjesztésébe vonta be Eötvös József. Zichy nagy lelkiismeretességgel munkálkodott ez ügyben. Megintcsak jellemző, hogy a választókerület néhány számára fontos egyéniségéhez kérdéseket intézett a közoktatási törvényjavaslattal kapcsolatban. A válaszokból kiderül, hogy sokan helyeselték: a népnevelés ügyét fokozatosan kell országos-nemzeti üggyé tenni (azaz egy ideig tekintettel kell lenni a felekezetekre). Voltak viszont, akik helytelenítették, hogy a „kisdedóvot" a javaslat nem vonta a közoktatási tanintézetek körébe. Fábián Mihály őszödről hosszú levelet küldött ezzel kapcsolatban Zichynek. Kifejtette, hogy enélkül a szilárd alap hiányzik majd az iskoláztatáshoz. Az írásból az is kiderül, hogy a korabeli néptanítók eléggé sötéten látták a szülők szerepét, s épp ezért tartották fontosnak az óvodák kérdését. 'Fábián egyébként az angol „kerületi iskolák" intézményére is hivatkozik, ahol árvák és elhagyott gyerekek vannak elhelyezve. Zichy számára érvként idézte a Stepney-i tanító szavait: „Nyolc év alatt elég alkalmam volt meggyőződni, hogy a szülék befolyása gyermekeikre határozottan káros, s a szegény osztályok újjászületésének egyetlen módja a kisdedek különválasztása a nagyobbaktól. (. . .) Nincs is más oka annak, hogy az árvagyermekek túltesznek a későbbi életben nem árva kortársaikon — : csak az, hogy ezekben a szülékkel való érintkezés gátolja az iskolában kapott jó nevelés hatását".

33 Ettől az időponttól a tanügy rendkívül fontossá vált Zichy pályáján. Az 1868. évi 38. törvénycikk körül — mint utaltam rá — előadói tisztet vállalt, hogy kifejthesse, mennyire fontos a népnevelés a nemzeti haladás szemszögéből, s abban a nemzetiségeknek és a felekezeteknek megfelelő jogokat kell kapniuk. Szükségesnek tartotta az állam vezető szerepének érvé32. Jókai Mór nyilván segítette a gyors közlést, üstökös, 1868. jam. 18. 33. Fábián Miháily válaszolt kérdéseire őszinte bizalommal és lelkülettel, őszödről, 1668. nov. 19. nyesítését, mégpedig az állami tanfelügyelet eszközeivel. Beszédében így érvelt: „Első magyar népoktatási törvényünk nem elvont elméletek, hanem az élet gyakorlati kívánalmainak szülöttje és két ellentétes áramlatnak kölcsönös engedmények útján, kiegyenlítéséből származott úgynevezett kompromiszszum. Az egyik fél az iskolát az egyháznak alárendelt közegének s mintegy kiegészítőjének, a másik fél az államhatalom föltétlen eszközének óhajtó vala tekinteni, mind a kettő jogot tart reá, s erős érvekkel támogatja azt. A magyar törvényhozás a két szélsőség között a középutat keresi és az ügynek javára meg is találta azt. Elnyomni a hitfelekezetek iskoláit szintoly nagy hiba volna, mint korlátlanul s minden ellenőrzés nélkül kezökbe adni azokat. A jól szervezett állami felügyelet folytonos éberségben tartja őket s üdvös versenyre, előrehaladásra serkenti, másrészt magát az államot is erkölcsileg kényszeríti, hogy az általa ápolt és fenntartott intézetekr ben mindig magasabb színvonalra emelt, s a bírálai tot megálló, igazi mintákat mutasson fel."

3

'

1 » Amikor a törvényt az országgyűlés megszavazta, már elhagyta a nyomdát Zichy értekezése A szónoki latról. Ebben retorikai összefoglalót adott, elsősorban gyakorlati szemszögből. Maga is úgy gondolta, hogy főleg tanárok és tanítók számára lesz hasznos, mert I választókerületében több példányban megküldte, a r községi elöljáróknak és néptanítóknak, (őszödről a : már említett Fábián Mihály köszönte A szónoklatról „példányainak szíves megküldését".) i Az országgyűlési ciklus 1868 decemberében véget ért, s ez Zichy Antal számára a pálya egy szakaszának lezárulását is jelentette. Láttuk, hogy képviselői fellépésében az indulástól generális kérdés volt az Ausztriához való viszony és az alkotmányosság. Po» litikai elképzeléseivel a „fontolva haladók" táborához csatlakozott (Deák, illetve Eötvös programját gondolta megvalósíthatónak). Olyan egyéniséget mutatnak a fennmaradt dokumentumok, aki a „kor ütőerén" tartotta figyelmét, s produktív módon alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. 1868-al az elvek különbözőségének helyét a gyakorlati teni nivalók foglalták el. Az ebből következő újabb pályaszakasz feldolgozása már egy másik tanulmány feladata. Laczkó András 34. Idézi: LACZKÓ ANDRÁS: Dokumentumok Zichy Antal pályaképéhez. Somogy, 1979/3. 69-70.