Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Laczkó András: Zichy Antal az országgyűléseken.
ZICHY ANTAL AZ ORSZÁGGYŰLÉSEKEN 211 hézséget hozott. Egyre inkább kiderült, hogy a gazdálkodáshoz nagyon keveset ért. 'így levelei tele vannak panasszal a pénztelenségről, valamint árendák és kölcsönökből befolyt pénzek tranzakcióival. Kötelezettségei voltak édesanyjával, valamint öccse családjával szemben, de ezeknek csak határidők szorításával tudott eleget tenni. Ezek a dolgok sokszor annyira lekötötték figyelmét, hogy szinte hihetetlennek látszik az a nagy energia, amivel az ország sorsát érintő kérdések megtárgyalásában részt vett. Ismert, hogy 1866 tavaszán egy nagylétszámú bizottságot küldtek ki a kiegyezés alapmunkálatainak elvégzésére. Ebben, illetve a 15 tagú albizottságban vita alakult ki arról, hogy a hadügy mennyiben közös, valamint a döntés jogáról, amennyiben nincs megegyezés. Emlékezünk rá, Zichy Antal már 1862-es memorandumában azt javasolta, hogy az uralkodót illesse a döntés joga. 1866-ban engedékenységben ennél egy lépéssel tovább ment. Csonka minisztérium, mint közvetítő című brosúrájában azt ajánlotta, hogy első lépésként fogadja el az országgyűlés az udvartól a szűkebb tárgyalási alapot, hogy azután később a meglévő birtokában újabb célokat próbáljanak meg elérni. Ez már nemcsak elvi, hanem konkrét gyakorlati program lett volna, s érthetően váltott ki nagy vihart, Ezzel az eszmefuttatással Zichy közelebb került Eötvös József elképzeléseihez, mint Deákéhoz. (A füzet még két év múltán is politikai ellentéteket szült.) Zichynek Eötvöshöz való erőteljes közeledése a későbbiekben gyakorlati együttműködést is eredményezett (a népiskolai törvény elfogadása után). Valószínű, hogy kapcsolatuknak szerepe volt Zichy irodalmi ambíciói megerősödésében. 1866-ban és a következő évben hónapokon át azzal foglalkozott, hogy a Fáy-család iratait rendezte. 1867. február 15-én írta édesanyjának: „Én nagyon el vagyok foglalva; nem ugyan a minisztériummal, melynek alsó és felső regióibani szervezése engem úgy sem érint, mint a szél a szobában álló virágot. Az én fáradozásaim, Bécsbe való sürgönyözéseim, egészen más, játszi természetűek. Jó barátom, Fáy Gusztáv sírjára hintjük a virágot, midőn hátrahagyott műveit (operáit) ügyekszünk amennyire csak lehet teljesen érvényesíteni. (...) E közös ügy, melynek az osztrák közös ügyekkel semmi köze, a barátságot köztem és a Fáyház közt mindig szorosabbra fűzi, s ritka nap, hogy ne volna egymással dolgunk." 31 Ekkoriban került közelebbi kapcsolatba a színházakkal, 1867 első hónapjában mutatták be Cromwell című drámáját, ami az „országgyűlési fejlődésről" ugyancsak elvonta érdeklődését. A darabot a kritika eléggé lehúzta („gorombaságban minden eddig hallottat felülmúló kritikákéról számolt be édesanyjának). Ez egy időre zárkózottá, emberkerülővé tette. Még arra is csak mellékesen reflektált, hogy a császár Pestre látogatott, bár azt megjegyezte, hogy 31. Ez összefügg színházi intendánsi tevékenységével. Édesanyjához. 1867. febr. 15. ettől hazánk ügyének jobbrafordulását várja, s erről szeretne közvetlenül meggyőződni. Reményét fejezi ki, hogy Pest a nemzeti kormány alatt új és nagyszerű fölvirágzásnak fog indulni. 1867. március 11-én arról tudósít, hogy az országos öröm mellett, melyből maga is részt vállalt, apróbb személyes kellemetlenségei voltak. Ennek ellenére igyekezett részt venni az országgyűlési tanácskozásokon, főleg abból a meggondolásból, hogy sokan az ottani többségben egyszerű szavazógépet láttak (igen és nem programozással). Úgy tűnik ebben az időszakban sokkal inkább foglalkoztatta az, hogy miként erősítse választói bizalmát, mint a kormányzat ügyébe való bekapcsolódás. Jellemző, hogy arról szívesebben számolt be, hogy hány fős választókerületi küldöttség járt nála („ettünk, ittunk, tanácskoztunk, s szorosabbra fűztük a barátságot paraszt és úr között"). A következő évben (1868-ban) két területen is feladatot bíztak Zichyre. Az egyik 1868 februárjában a tengerészeti költségvetés felülvizsgálata. Bécsből számolt be február 13-án édesanyjának: „Éjjel nappal el vagyok foglalva az új, szokatlan tanulmánnyal, melyet — talán nem minden malitia nélkül — akaratom ellenére róttak rám. A budgetnek a tengerészetre (!) vonatkozó részét kell referálnom. Minden kis eszemet össze kell szednem, hogy csak valami nagy blamage nélkül végezhessem el a megbízatásomat." Ezen március végéig dolgoztak Bécsben. Erre vonatkozhat Jókai Mór lapjának az üstökösnek 1868. január 11-i számában megjelent közleménye: ,,Ama bizonyos csizmadia és felesége kérdései" című rovatban adták közre a következő írást: „Mi oka lehet annak, hogy Z. A. képviselő úr kapta a delgatióba választottak közül a legtöbb szavazatot? Ez csak a méltó elismerés volt azon prófétai lélekkel megáldott férfiú iránt, ki legelőször ajánlotta nekünk, hogy érjük be a csonka minisztériummal. Akkor rátámadt mindenki; — most aztán kénytelen neki igazat adni." Zichy erre a következő levelet küldte Jókainak: „Tisztelt barátom! üstökösöd, melyet mindig élvezettel szoktam olvasni, felfrissíti azon régi rágalmat ellenem, mintha én a Csoníca minisztériumot, mint végleges megoldást ajánlottam volna. Nem igaz! Röpiratom címlapján is ott áll: „mint közvetítő!" S írtam ezt a diéta elején, s most is hiszem, hogy, ha azzal kezdjük a dolgot, sikeresebben oldjuk meg a kérdést, időt nyerünk és in fine fi noli kisebb quotát. Ha tehát nem az én kérésem, hanem saját igazságszereteted rábír e cáfoló 2. distichon kiadására, kérnélek azt a jövő üstökös utolsó lapjának záró sorai helyére (ahol most csizmadiád rágalma áll) igtatni. Maradok tisztelőd: Z. A. Pest, Jan. 14. 868." A jelen vers a lap január 18-i számában Jelent meg (a 6. oldalon):
