Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Lóczy István: A Kapos folyó völgyének rövid tájtörténeti áttekintése és a táj körülhatárolásának problémái.

348 LÖCZY ISTVÁN zására nem került sor, a vizek a jelenlegi ártér szélességében terjengve a halászatnak, rákászainak, a nádazásnak kedveztek. Kogoutowitz írja: „Sok minden jelenség, amelyet ma itt a Kaposvölgy mentén, a folyótól nagyobb távolságban . . . találunk, csak úgy fejthetők meg, ha . . . viszszaállítjuk a régi állapotokat. . ."

3 A Somogyról Nagy József által 1802-ben készített térkép alapján megállapítható, hogy a Kapós folyó és szinte minden mellékvize a jelenlegi ártér szélességében terjengett ott, ahol a vizek esése kicsi. A Kapós folyótól északra ez a jelenség 10-15 km-rel távolabb is észlelhető. Délre, a változatosabb felszín és a rövidebb vízfolyások, a nagyobb esés miatt csak a Kapós völgyhöz közvetlenül kapcsolódó 1-2 km-es szakaszon alakult ki az előbb már említett helyzet, de a hosszabb patakok vagy szélesebb völgyek esetében a 3—4 km hosszúságot is elérik. Dombóvár környékén jelentősen bővül a Kapós vízgyűjtő területe a süllyedek kiszélesedése és centrális jellege következtében. Innen északra Külső-Somogy vízfolyásai, valamint a Koppány folyó a jelentősek, míg a Hegyhát vizei rövidek, nem számottevők. A Kapós völgy természeti viszonyaiban bekövetkezett változás hatása a gazdasági élet fejlődéstörténetének menetében, a társadalmi változásokban (foglalkozás, település, közlekedés, kereskedelem) is megfigyelhető. ,,A Kapós szabályozás előtt 1800 hold volt a hasznavehetetlen, berki terület, amelynek ma 99%-a szántó, rét és legelő" - írta Kogoutowitz.

4 Az 1930-as évekre így változott a kép a művelési ágakban: A 150 000 holdból 65% szántó, 9% rét. 9% legelő, 9% erdő. A vidék 36%-a nagybirtok. A lakosság száma 1880-ban 55 000, 1920-ban 88 000. Kogoutowitz 38 községet sorol a Kapós völgyéhez, területük nagysága 585 km

2

. A Kapós völgyi községek: Kaposszéplak, Kiskorpád, Szomajom, Kaposfő, Kaposújlak, Kaposmérő, Kaposvár, Orci, Santos, Taszár, Kaposhomok, Baté, Mosdós, Nagyberki, Kisberki, Szálacska, Szabadi, Csorna, Attala, Kapospula, Dombóvár, Döbrököz, Kurd, Csibrák, Duzs, Mucsi, Görkön, Konda, Gyánti-major, Gyulaj, Szakály, Szárazd, Regöly, Keszőhidegkút, Belecska, Csikóstöttös, Pincehely, Tol nanémedi. Duzs község határáról írja Kogoutowitz: ,,A Kapós, mely mocsaras talajon számos ágra szakadva folyik, csak a töltéseken léphető át. A község alatt töltés vezet át a folyón . . . nagyon nehéz ... A Kapós töltésén való áthajtás."

5 A Ka pos szabályozását követő évtizedek során a Kapos völgy mezőgazdasága annyira föllendült, hogy 3. KOGOUTOWITZ K.: A Dunántúl és a Kisalföld írásban és képekben. Szeged, 1930. 229. I. 4. KOGOUTOWITZ K: I. m. 242. I. 5. KOGOUTOWITZ K.: I. m. 234. I. 6. Somogy. 1866. I. évf. 1. szám. már az 1860-as években nagy problémát jelentett az állat és a termény értékesítése. Bár még 1866-ban a Somogy azt írja: „Pár év előtt néhány vállalkozó társulatba állván gőzmalmot épített 6 kőre; mely nemcsak, hogy megfelelt a várakozásnak, a vidék szükségletének, hanem lisztje messze földről keresett, s a legjobb hitelnek örvend."

6 A mezőgazdasági termelés sokféle növényre terjedt ki: búza, rozs, árpa, kukorica, zab, burgonya, hajdina, köles, mák, bab, lencse, repce (őszi fekete és tavaszi sárga), bivicz. len, kender, dohány, francia lucerna, Steyer fenyer, magyar lucerna, zabosbükköny, burgundi és kerek répa, káposzta, petrezselyem, sárgarépa, szőlő, szederfa, édes- és keserű mandula, nemesített franciabarack. Állattenyésztés: tehén, ló, ökör, kecske, szamár, borjú, liba, réce, sertés, anyabirka, bárány (pl.: Jután 1600 anyabirka és 500 darab bárány volt eladó 1866 június elején). A gabona szűk piaci értékesítése és az elmaradt termelési viszonyok egyre sürgetőbben vetették föl a gabona nemesítés szükségességét. „Mindig sopánkodunk biztos kivitel miatt . . . Gabonánk könnyebb eladhatására szolgáló némely eszközökről . . . szorgalmas megválasztás és értelmes tenyésztés által" kell törekednünk, olvashatjuk a korabeli Somogyban.

7 „Somogy megye Nagykanizsa piacára gravitálván termékeivel, mi bizonyosabb, mint az, hogy ott búzánkkal vereséget szenvedünk ... s idebent megsülünk termékeinkkel. Nyakig úszunk a zsírban, sőt bele is fúlunk anélkül, hogy szorgalmunk gyümölcsét értékesíthetnők."

8 A gabonanemesítés mellett a közlekedési hálózat megfelelő kiépítése is sürgető volt. A mezőgazdaság fejlődésére utal a Botéban, Ivanich Antal gépműhelyében megrendelhető gépek mennyisége és minősége: cséplőgépek 2—3—4 lóerőre; hordozható cséplőgép mozdonnyal 8 lóerőre; szecskavágók 1 ember erőre, 1 lóerőre mozdonnyal, 2 lóerőre mozdonnyal; daráló gépek 1 ember erőre kézi hajtásra, 2 ember erőre kézi hajtásra; szóró rosták 1 ember erőre, kézi hajtásra, 2 ember erőre, kézi hajtásra; sorba vető gép 2 vonó után 13 csoroszlyával; vízemelő gép usztatás vagy rét öntözésére 4 lóerőre vagy gőzgépre, teljesítménye óránként 700 akó; vidatseke 2 vassal; állítható taligák és egyéb munkák.

9 Az állattenyésztés célját szolgálták a parrag- és laprétek, legelők, a takarmánytermesztés, a makkoltatás. „ . . . hol a bükk és csermakk díszleni fog, a sertvések teleltetéséhez némi segélyt nyújt".

10 Ugyancsak ezt a célt szolgálta Márkus Jakab „olajmalmában 100 és 1000 db. számra" kapható sárga és fekete repcepogácsa.

11 Megemlíthető, hogy pl. Kaposvár ekkor már 800 q mézet is forgalmaz. 7. Somogy. I. évf. 19. szám. 8. Somogy. 1868. 14. szám. 9. Somogy, l/l 7. szám. 10. Somogy. I/26. szám. 11. Somogy. I/33. szám.