Bényi László: A Zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (Somogyi Múzeum 11., 1970)

bői néhány darabok. A mi Liszt Ferencünk is köztük van. Az időben úgy látszik kitüntetésnek tekintették a híres szobrásznál ülni, és e gyűjteménybe beleszámíttatni.« Szerepel a múzeum kiállításán egy ázsiai zeneeszköz gyűjtemény, orosz ikonok, kirgiz fejdísz, tömjéntartók, őskori edények, gyerm-ekpáncél, melyek igazolják az egykori látogató lelken dezését:* »Ahová a szem nézett, ott a művészet vagy a természet egy .ritka jelenségét látta. Nagy állóóra, mely majdnem a mennyezetig ért, pompás régi kordovai székek, perzsa bútor berakott elefántcsont díszítéssel, japán és kínai kosztüm, furcsábbnál furcsább sétabotok egy nagy gyűjteménye, s e tárgyak a legfestőibb elrendezésben minden kis helyet betöltöttek.« A jószemű újságíró dicséri Zichy »elrendezési, beosztási tehetségét«, és felismeri ebben azt a képességet, amely kompozíciójában megnyilvánul. Rendezési hajlamát művészete szolgálatába állítja később, amikor Lermontov, majd Rusztavelli illusztrációi előzményeként élőképeket rendez a Kaukázusban. Minden bizonnyal Zichy gyűjtőszenvedélyét, mint sok nagy művészét, így Rembrandtét, Gauginét is a szép iránti rajongás, az alkotásra serkentő költői hangulatú otthon szeretete magyarázza. De ha arra gondolunk, hogy a legkülönbözőbb korszakok és népek történelmét, milliőjét ábrázoló képei, illusztrációi megalkotásakor milyen hatalmas tárgyismeretre volt szüksége, fel kell ismernünk gyűjtőszenvedélyének művészetét szolgáló szerepét. Gyűjteményének sok jellegzetes tárgyát fedez hetjük fel művein, így a Pusztítás démonának diadalán, a Modern szirénen, Lermontov, Gogol illusztrációkon és sok más munkáján. Művészetének előfeltétele a valóság ábrázolása: »Akármennyire dicsérjék is képzelőtehetsógemet, az mégsem akkora, hogy a nem látottakat, ha ezek földi események; hű formájukban előidézhesse.« A zsúfolásig megtelt műteremben ott voltak Zichy festményei, rajzai: jobbról balról két hatalmas vásznával, a Démonnal és a Kísértetek órájával. Ma is látható a múzeumban a Párizsból hozott csontváz, amely modellként szolgált e hatalmas méretű kép megfestésekor. Jellemző Zichy egyéniségére a falubeliekhez való viszonya. »Csak a zalai »műcsarnok« közönségét érte az a ritka szerencse — írja beszámolójában az egykorú újságíró —, hogy Zichy Mihály személyesen magyarázza el nekik, melyik alak Vilmos császár, IX. Pius pápa, III. Napóleon, Miklós nagyherceg és Lajos bajor király, kik tudvalevően mind szerepelnek az óriási festményen.« »Ziehyt az ottani nép mint atyját úgy tiszteli.« írja Jókai Mór 1880. október 19-én a Honban. Ezt megelőzően ugyancsak a Hon című napilap számol be Jókai Róza lányával együtt tett zalai látogatásáról. Tárcájának bevezetőjét olvasva megelevenednek előttünk az akkori közállapotok: Ilyen utak még Boszniában sem lehetnék. Siófoktól Zala helységig az egész) út a lehetetlenségek meglepő válitozatasisáiga... Gödrök amikibe vakmerően bele kell rohanni, pooséták, aarákba a ló hasig gázol vízimosások, amiknek fcígyóvonalát mesterséges tekervényben kerülgeti a/, ügyes kocsivezető... Három óráig baktatunk előre, s nemhogy szekeret, de még gyalog embert sem találunk... még a mezőn sem látható egy emberi alak, a réten ott savanyodik a lekaszált csálé, a pocsolyában ott bűzöl a lekötözött kender; aztán a hátahorpojás hegyeken ott terül el hosszan a mély hallgatag erdő. Ez az erdő volt a tanyája So16