Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)

volt pénze, az sem volt baj, mert a vendéglőből kimenetelkor csak egyszerűen bemondta a kasszánál ülő tulajdonosnőnek az elfogyasztott dejeuner árát. A Juliánban akkor eltöltött 3 év, 22 éves koromtól 25-ig a boldogság évei voltak, telve a művészi sikerek reménységével. Milyen gyönyörűnek láttuk az életet, a jövőt! Mindenki jókedvű volt, mert hiszen azt csináltuk, ami szívünk vágya volt. A munka alatt a fiúk énekeltek, dikcióztak, persze leginkább a franciák. Ezek közül különösen feltűnt Henri Bataille, aki bár a piktúrában is sok tehetséget árult el, mégis utóbb színműíró lett. Mégpedig elsőrangú. Hétfő reggel 8 órakor elfoglalhattuk helyünket a modell körül, aki korábban jött, az jobb helyhez jutott, és ehhez a helyhez hat napig joga volt. Délelőtt akt modell volt, délután kosztümös és este lámpánál, ismét akt modell skicceléshez, negyedóránkénti mozdulatváltással. Elmondhatom, hogy a Julian Akadémián nagy szorgalommal dolgoztam, egy órát sem mulasztottam. Szívvel, lélekkel csak a művészetnek éltem. Ez visszatartott attól is, hogy szerelmi kalandokba bocsátkozzam, pedig a nagy Kunjjy Párizsban 1893. áruházakból este 6-kor kitóduló fiatal leányokkal könnyen lehetett volna ismeretséget kötni. Hanem aztán egyik napon a Ids szállodám új tulajdonosának csinos, szőke lánya, aki a szobák rendbehozatala körül buzgólkodott, azzal lopózott egy reggel hozzám, hogy: „je vous aime!" (Szeretem!) Hát persze ellent nem állhattam, de szerencsére nem lettem bele szerelmes, mint utóbb Réti Pista kollégám, aid ugyancsak abban a hotelban lakott. Ezt Thormától tudtam meg, aid szintén velünk volt ott és nagyon lelkesen készítette kompozícióit az „Aradi vértanúk"-hoz. A Juliánban dolgoztak abban az időben még a magyarok közül Fényes, Knopp a Bougeraux osztályán, Szikszay Ferenc, Nagy Sándor Lefebre-nél. Fontaine-ben Katona Nándor velem volt Laurensnál. Esténként vacsora után nagyrészt együtt voltunk a Grand Café-ban. Akik már házasok voltak és kész művészek, mint Karlovszky, Pataky, Rippl-Rónai, Hernádi Kornél, csak elvétve jöttek el oda. Voltak nem művészek is köztünk, mint a két Korda testvér, egyik kiváló mérnök, a másik kereskedő. Tolnay Ákos, a festő fivére, Horánszky Lajos ugyancsak bankban dolgozott, azután újságírók, mint Pataky és Székely Sámuel. Én legjobban tán Szikszay Ferivel barátkoztam össze kezdetben, aki nagyon kedves pajtás volt. Itt elmondok róla egy nagyon mulatságos epizódot, ami azonban könnyen tragikussá válhatott volna. 32