Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
8. A temető topográfiája
154 8. A TEMETŐ TOPOGRÁFIÁJA (Tóth Zs 2011B 5). A feltöltések pedig gyakran a korábbi ipari terület anyagmaradványaiból állnak.694 Ez jelenti a korábbi rendezetlen iparterület 4. századi rekultiválását (Kraft 2006 63 72). Míg a temető parcelláit csak eseti módon kezelték, addig a vizek irányítása már az egész területre kiterjedő egységes tervezést igényelt, aminek végrehajtását szakaszonként vagy folyamatosan is végezhették (Kraft 2006 27 58). A korábbi természetes patakvölgyek részben bevezették volna a temetőbe és a városba a vizeket, ezért az 1-2. században vízelosztó rendszer létesült a település felett, ami a szintén védeni kívánt temető létrejöttével egyre északabbra tolódott. A temető feletti forrásgaléria kialakítása talán a 4. századra tehető,695 csakúgy, mint a források vizeit közös árokban szállító K-Ny irányú árok a temető felett696 és ezeket a vizeket a temető keleti és nyugati szélein kívül D felé elszállító árkok. A három eredetileg is létező természetesen kialakult völgy697 698 egyébként ezeket a legalábbis időszakos felszíni vizeket és velük együtt akár sárfolyamokat egyenesen a temetőbe vezette volna. A vizek elvezetése kettős eredménnyel járt. A temető a Mecsekről lefolyó felszíni vizektől mentes maradt, másrészt a növényzet kivágása miatti eróziós földtömeg is kikerülte a területet és csak azon kívül terült szét. A temetőt nyugati irányba kikerülő vízelvezető árkok a Szent István tér és a Ferencesek utca találkozásának környékén egyesültek (Kraft 2006 38-40 84). A Hunyadi úti árkok vizei már keletről kerülték meg Sopianaet és temetőjét. Elvben ez jelentené a temető keleti határait is. Mivel azonban a Király utcában sírok és sírkamra került elő, a keleti határt egyelőre bizonytalannak tartjuk. A Mecsekről jövő időszakos és állandó vizek irányítása révén tehát a rómaiak megóvták a temetőt, ugyanakkor ellátták vízzel a várost. A temető területén jelentkező felszíni vizek (eső, hó) elvezetésére viszont annak területén belül kellett árkokat létesíteni. Ezek az árkok az eddigi ismeretek alapján rövid élettartamú, burkolatlan földárkok voltak. Kiépített, nagy belső árkokra az időszakos vizek miatt nem volt szükség és egyébként is csak a helyet foglalták volna a 4. század végére egyre sűrűbben betelepülő temetőben. A földárkokat egyszerű volt tisztítani, vagy túlzott leromlásuk esetén akár új, a már meglevő épületekhez is alkalmazkodó nyomvonalon vezetni. A régi nyomvonalakat szakszerűen tömörített anyaggal betömték, így helyet nyertek az újabb sírépítmények számára (Kraft 2006 78-79).598 A városon kívüli egységes tereprendezés egyrészt a 3. századi szarmata dúlás utáni újjáépítés, másrészt Sopianae kifejlődő lokális vezető pozíciója okán vált szükségessé. E tervszerű munkálatok nélkül a város nem válhatott volna tartományközponttá. Megfordítva: a város határain és korábbi anyagi lehetőségein messze túlmutató nagyszabású, falakon belüli és kívüli rendező tevékenység a falak megépítésével együtt nyilván csak felsőbb birodalmi segítséggel történhetett meg. A 430-as évek után a rómaiak távoztával az árkokat és vízvezetékeket már nem tartották rendben. A természeti folyamatok ismét szabadon érvényesülhettek és az építmények romjainak nagy része a 10. századig elte- metődött. A 11-21. századi panírozások és építkezések pedig befejezték a természet munkáját, nem annyira rombolva, mint az eltemetéssel akár védve is a maradványokat (Kraft 2006 19-20). 8.3. A 2008-ig megismert forrásfoglalások, árkok, vízvezetékek katalógusa699 (Illusztrációk: 300. p. 8.3.1- 8.3.2.) A temetők létesítői általában kerülik vagy elvezetik a vizeket.700 A magas talajvíz higiéniai okokból nem jó, a felszíni vizek pedig a sírokat, a sírkamrákat, az utakat és az épületeket egyaránt károsíthatják. Van azonban né694 Például elbontott téglaégető kemence vörösre égett maradványa a XIX. sírkamra cella memoriae épülete alatt. 695 Vízházakról: Vitruvius, De architectureí, VIII.6/4. 7. Kraft 2006 67 75-76. 696 Közös K-Ny irányú gyűjtőárok: Aradi vértanúk útja, ahol a későbbi középkori várárok is volt (Kraft János szíves szóbeli közlése). 697 1./ a Hunyadi J. u. vagy Krumpli-völgy, 2./ a Nyíl és Mecsek utcák közti völgy, 3./ a Székely B. út vagy Frühweisz-völgy. 698 Ld. betemetett árkok az V. és XIX-XX. sírkamrák mellett. 699 Mivel a gyakran változó nyomvonalú római árkok nem egyszerre léteztek, térképi ábrázolásuk rendszertelenséget mutatna. Jelenleg még sok árokról nem is tudunk. A Lyceum utca 15. szám alatt például a középkori városfal alapjainak 2010. évi kutatásakor került elő egy ÉNy-DK irányú árok, római téglatöredékkel keltezve. A Szepesy u. 6. szám alatti ÉNy-DK-i irányú római árok 2013-ban került elő. A temető területén középkorinak tartható árkok is előkerültek: a Cella septichora DK-i oldalánál elfutó árok 4. századi téglasírt és Árpád-kori sírokat is átvágott, ugyanakkor figyelembe vette és elkerülte a Cella septichora épületét (Visv 2007A 10-11). A Cella septichorát átvágó É-D irányú várárok a Püspökvár középkori átépítésekor keletkezett. 700 A vatikáni temető esetében például Damasus pápa vízelevezetési munkái mentették meg a sírokat az árvíztől és ezt a pápa egy feliraton is közölte. A római Szent Félix temető is azért kerülhetett a via Portuensis jobb oldalára, mert a bal oldalon a vizet vezették el (Marucchi - Vecchierello 1935 145 147 152).
