Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
3. A szántóföldi növénytermesztés fő folyamatainak gépesítése a fejlett országokban és hazánkban (munkagépek) - 3.4. A cséplés
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE A cséplőgép működése igen egyszerű volt. A gabonát az etetőállásból helyezték az etetőhengerek közé (ezek a képen nem láthatók), amelyek azt a percenként 400 fordula- tú cséplőmotollához továbbították. A motolla által kivert szem, törek, polyva stb. a törekrostán s a garaton a szelelőbe jutott, a szalmát pedig villával dobálták el az első emeleti szalmaállásból. A szelelőből kiömlő magot a földszinten zsákokba merték. A méreteiben is impozáns cséplőgép megbízhatóságáról, javítási, üzemeltetési költségeiről a szerző nem ír. A fából készült szerkezet nem lehetett hosszú életű.161 A gép építésének összköltségéből: 856,94 Ft-ból 241 Ft volt a munkabér (pl. az építőmester naponta 2,3 Ft-ot, a béres 0,3 Ft-ot kapott). Az építéshez 131 kg vasat és több m3 faanyagot használtak fel. A gép tehát kifejezetten drágán készült el. A magyaratádi cséplőgéphez hasonlót épített Pápán Tandl Mihály műszerész is 1840- ben. A kétemeletes stabil cséplőtelep naponta 4000-4500 kg szemet csépelt.162 Szalmarázóládával kiegészített kétszintes cséplőgépet Clayton és Shuttleworth is gyártott az 1850-es évek végén.163 A többszintes, sok helyet elfoglaló cséplőgépben gravitáció útján jutott el a szem a szelelőbe, a rostákhoz s a magtárba. Jelentős változást hozott, amikor a termény gépen belüli továbbításához serleges felhordót alkalmaztak. Ezzel a gép eddigi vertikális szerkezetét horizontálissá alakították, a cséplést és a tisztítást egy szinten s rövidesen egy gépben lehetett megoldani. A serleges felhordó első alkalmazásáról Sevin könyvében olvashatunk.164 Az 1842-ben Németországból Lovrinba (Torontál vm.) hozatott gépet Vidats István - a neves szakember - szerelte össze. Valószínű, hogy az alábbi rajz is tőle származik (25. ábra). E képen már felfedezhetjük a későbbi klasszikus cséplőgép több lényeges elemét. Az a-a etetőgaratba került kévét az excentrikusán elhelyezett dob-kosár csépeli ki. A szalma s a nagyobb részek a q nagy törekrostára kerülnek. A szalmát innen villával továbbították a kazalhoz. A törekrostán átesett részek a c-c végtelenített szalagra jutnak onnan gravitációs úton a d-d polyvarostára majd a serleges felhordó garatjába e-e. Közben az n-n szelelő a magnál könnyebb részeket (pelyva, törek stb.) eltávolítja. A serleges felhordó a terményt a 2. tisztítóműbe juttatja, ahol rostálás után az /-/ osztályozó csatornákba kerül. A kétszeres tisztítás azt jelentette, hogy feleslegessé vált a termény újbóli áteresz- tése a gépen, illetve nem kellett külön kézi hajtású rostát használni. A gép napi teljesítménye kb. 4500-4800 kg volt. A beépített cséplőgépeket drágaságuk miatt leginkább a nagybirtokon alkalmazták. A kisebb méretű angol járgányok megjelenése után, a cséplőgép további átalakításával a szemnyerést szinte kizárólag mobil, szállítható géppel végezték. Ennek előnyét Stephens így írja le: „...a hordozható cséplőgépet akármely szín 53
