Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
K. Németh András - Takács Melinda: A középkori Lápafő és temploma
A KÖZÉPKORI LÁPAFŐ ÉSTEMPLOMA 79 középkor (15. század) dénár méretű, réz, szinte teljesen kopott, meghatározhatatlan630,32 14-15-(6.) középkor (15. század) dénár méretű, réz, erősen kopott, meghatározhatatlan640,34 14-(7.) középkor (15. század) dénár méretű, réz teljesen kopott65, meghatározhatatlan0,40 13-(8.) II. Mátyás (1608-19) dénár, ezüst, CNH III. 239-240., H 1139-40., U868-869.66 1612 K-B verdejegy a címer két oldalán Körmöcbánya 0,22 14-(9.) A település leletanyaga alapján elmondható, hogy a kerámia nem tér el a környező faluhelyek felszíni anyagától, ám a fémtárgyak között akadnak olyan darabok - rombusz- és csillag alakú csatok, sarkantyú, mérlegtöredék (?) -, amelyek talán a 15. század elejétől adatolt helyi nemesek tárgyi hagyatékának tarthatók. Összefoglalás A Tolna megye nyugati szélén fekvő Lápafő - a középkorban Vápafő - templomát 1430-ban említi középkori forrás. A település 1348-tól tűnik fel oklevelekben, a 15. század elejétől helyi kisnemeseket is ismerünk. A falu a 16. század végéig szerepel a török defterekben, 1618-tól református lelkészét is említik. A hódoltság után újratelepítése az 1710-es években indult meg. A középkori templomot a 18. században hordhatták szét nyomtalanul. Helye a mai falu református temetőjébe esik, maradványait sírásáskor gyakran megbolygatják. Hozzáférhető részeit 2012-ben tártuk fel a modern sírok között nyitott kutatóárkokkal, illetve a temető nyugati részén két nagyobb szelvénnyel. Az első, román kori periódusban félköríves szentélyzáródású templom épült, szentélyét kőből és téglából alapozták, a hajó alapozását azonban kő- döngölt agyagrétegek váltakoztatásával alakították ki. A késő középkorban nyugat felé 8 méter széles bővítménnyel toldották meg, sarkain egyenes, rövid támpillérekkel, teljes hossza így kb. 18,8 méter lett. A szentélybelsőben talált apró középkori freskótöredékeken többszöri lemesze- lés nyomait figyeltük meg, tehát a reformátusok is ezt a templomot használták. A nyugati bővítmény építésével megbolygattak néhány korábbi sírt, amely az Árpád-kori templom temetőjéhez tartozott. Az épület környékét annak pusztulása után is temetőként használták, a bővítmény nyugati falát és a szentély alapozását is újkori sírok vágták át. A középkori falu a Rigói-árok és a Várongi-árok által közrefogott széles dombon feküdt, felszíni nyomait a temető körül találtuk meg, déli irányban a mai falu alá húzódik. A település kerámiaanyaga nem tér el a környező faluhelyekétől, ám a fémtárgyak között akadnak olyan darabok - rombusz- és csillag alakú csatok, sarkantyú, mérlegtöredék (?) -, amelyek talán a 15. század elejétől adatolt helyi nemesek tárgyi hagyatékának tarthatók. 63 A hátlapon talán egy címerpajzs részlete látható. 64 Az előlapon kettős kereszt, körülötte körirat, de nem olvasható rendesen, a hátlap teljesen kopott. 65 Esetleg nem is teljesen lekopott, hanem veretlen lapka? 66 Az érme félbe van törve, és erősen kopott, így nem dönthető el pontosan, hogy melyik típus.
