Varga Éva: Sors és sanzon. Rácz Vali emlékeiből (Kaposvár, 2012)

A Rácz-gyűjtemény

„Halló, miért nem jött ma el?" Rádiófelvétel a Magyar Rádió 4-es stúdiójában (1988)

Rácz Vali már az emlékkiállítás létrehozásakor megcsillantotta annak reményét, hogy több (helytörténeti, film-, színház- és művelődéstörténeti, politikai) szempontból is érdekes, értékes muzeális anyaga a Somogy megyei múzeumba kerül. A Rácz-gyűjteménnyel összefüggő, 1989-ben kezdődő együttműködést, melynek során újabb és újabb lehetséges múzeumi anyagok bukkantak fel, rendszeres kapcsolattartás, levelezés jellemezte. 1995-ig évente néhány napot találkoztunk, amelyek - ahogy Vali egészsége engedte - munkával és megbeszélésekkel teltek. A dokumentumok és a művész precíz adatszolgáltatása nyomán vált teljessé az összkép: ki volt ő?

Rácz Vali a Somogy megyei múzeumban (1991)

Az akkori középkorosztályhoz tartozók alig hallhatták hírét. Az idősebb generáció tagjai, hatvantól felfelé, azonban úgy beszéltek róla, mint ifjúságuk csillagáról, a pódium koronázatlan királynőjéről, az egykori magyar filmslágerek, sanzonok egyik legtehetségesebb előadójáról. Hogy lelkesültségüket értsék a fiatalok, gyakorta hasonlították őt Marlene Dietrich-hez. Énekelte a Lili Marlene-t is, de repertoárjához tartoztak - hogy csak néhány közismert, kiemelkedő szerzőt említsünk - Ady Endre, Szép Ernő, József Attila, Babits Mihály, Juhász Gyula költeményei, Villon balladái. Hat éven át estéről estére az elegáns Hangliban lépett fel irodalmi értékű műsorával a dalok hangulatához illő toalettekben, Gergely Sándor