Varga Éva: Sors és sanzon. Rácz Vali emlékeiből (Kaposvár, 2012)
Gyors, felfelé ívelő karrier: a Terézkörúti Színpad, a Hangli és a film
Édesanyja egyáltalán nem helyeselte Vali terveit. Úgy gondolta maradjon otthon, állapodjon meg, menjen férjhez. Azon az állásponton volt, mint egy évtizeddel azelőtt a férjével kapcsolatban. Az édesapa viszont tudva jól, hogy mit jelentenek az álmok és az ambíciók, arra ösztökélte Valit, hogy menjen. Aztán három évvel később Rácz Vali fellépett a Zeneakadémia hatalmas előadótermének színpadára, hogy átvegye énektanári diplomáját az akadémia akkori fő- igazgatój ától, Dohnányi Ernőtől, a híres zeneszerzőtől. Ekkorra már nyilvánvaló volt, hogy tehetsége nem az opera, avagy a klasszikus koncertzene előadására predesztinálja. Született sanzonénekesnő volt. Ezt észrevették annak idején már a tanárai is. „A harmadik év befejezése után volt egy bankettünk." - mesélte Rácz Vali. „Tanáraim egy része ismerte ezt a - mondjuk így - képességet, rátermettséget. Nem is vették tán komolyan azt, hogy én tanítani fogok. Az az érzésem most. Es a banketten is megénekeltettek engem. Molnár Imre, aki az énekprofesszorom volt, azt mondotta, hogy ő akar velem foglalkozni, továbbvinni ezen apályán. Bárdos Lajos azt mondotta, maga így, ahogy van, keresni tud, megáll a talpán, errefele kell menni. Harmat Artúr, az csak mosolygott... Végtelenül kedves tanárom volt. Később, amikor elhagytam Magyarországot, később is érdeklődött mindig a pályám iránt. 0 is és a többiek is aztán később a Zeneakadémián, egy-egy koncert alkalmával a proszcénium páholyban ültek. Mindig csak kicsit oldalra fölnéztem, hogy kik ülnek ott a tanáraim közül. Mindig volt ott valaki... Voltaképp ez a bankett döntő fontosságú volt, elindított a pályán. Ott volt a kitűnő hegedűművész, Országh Tivadar, ő is professzorom volt. (El is buktatott egyszer hegedűből, mert nem voltam elég szorgalmas.) Szóval Országh Tivadar ekkor azt mondotta, hogy jöjjön be a rádióba hozzám, keressen fel, befogom én ott mutatni magát. Es így az első rádiószereplésem után szinte automatikusan bekapcsolódott a film." Elismert tanárok, művészek pártfogásának hála a pályakezdés zökkenőmentes és szerencsés volt. Rácz Vali első énekesnői állása, az elegáns Negresco kávéházban, a Duna-korzó divatos éjszakai szórakozóhelyén, mindössze néhány hónapig tartott. Jelentős változás történt szinte azonnal, 1936-ban. Nyáron épp Balatonlellén egy revüben lépett fel, s a nézőtéren ott ült Roboz Aladár (1895-?), a Terézkörúti Színpad igazgatója, hallotta Vali előadását és szerződtette társulatához. Az egyfelvonásos kabaréiról híres színház jelentős állomása lett Rácz Vali pályájának már csak azért is, mert két évig (1936-1938) itt együtt dolgozhatott a kor néhány igen tehetséges, élvonalbeli művészével. Itt kezdte bővíteni kialakulóban lévő repertoárját is, amely különböző zenei műfajokat foglalt magába. Elsősorban a népszerű sanzont, a tömegekhez szólót. Ám szívéhez közel a színvonalas XX. század eleji és a kortárs költők művei álltak: Ady Endre, József Attila, Szép Ernő, Babits Mihály versei. A költemények zenéjét pedig kitűnő komponisták szerezték: köztük Kemény Egon, Kerekes János, Szenkár Dezső. Felfedezte Bartók és Kodály mélygyökerű magyar zenéjét, a magyar népdalokat, de gyakran adott elő népszerű slágereket, filmdalokat is.
