Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

alapon, azután a Pantheon falképeire, a Hotel de Ville-i és a Sorbonne nagyszabású műveire a legkiválóbb francia festőktől. A Pantheonban voltak a szent Genovéva életéből megfestett falképek Puvis de Chavannes-tól. Ezek szép vonalvezetésükkel és világos színeikkel nagyon dekoratívek, nem csinálnak lyukakat a falban. A triptichon megfestése után kapott Puvis de Chavannes több hasonló megbízatást. A „Tél" a hotel de Ville-ben egyszerűsített alakrajzával és finom atmoszférájával, mintha kilátást nyújtana a szabad természetbe. Azután az „Olymposon": a Sorbonne-on egy neoklaszszikus falfestmény. A városházán két remek plafonkép van, egyik Benjamin Constant professzortól, ragyogó meleg színeivel, a másik Besnard-tól az ő bölcseleti elgondolásával a világűrről. Nem feledkezhetem meg Flameng falképéről sem a Sorbonne-on, amely építkező munkásaival, minket fiatal piktorokat modernségével különösen megfogott. Ez tisztán szocialista realista piktúra. Mit szóljak a Louvre és Luxembourg-i galériákról, melyek közül az előbbi a consacrealt művészek munkáit, utóbbi az élőket foglalja magában. Boldog órákat töltöttünk itt mi rajongók, ezek szemléletében. A Louvre salle carréjában van a nagy mesterek legkiválóbb művészeinek elhelyezése. Ez a terem egy világcsoda. Itt van Leonardo da Vinci világhírű Giocondája, Tizian Krisztus sírbatétele és I. Ferenc francia király portréja, Veronese Kánai mennyegzője, Giorgione Koncertje, Tintoretto Zsuzsanna a fürdőben, Rembrandt egy gyöngyszeme, Krisztus emmausban, van Dyck I. Károly angol király elegáns portréja. Lehet ezen művek közül egyet is elfeledni? Ezekről szerzett benyomását egy fiatal festő egész életén át hordozza magában. A Luxembourg galériából is csak néhány képet említek meg. Abban az időben az első teremben volt, szemben a belépővel, Carolus Durand remek női háta, fölötte Cormons nagyszabású kompozíciója az ősemberekről, a naturalizmus legpregnánsabb műve bastien Lepage-nak a szénagyűjtőről, Benjamin Constant megkapó képe fiáról, Bonnat-tól Lavigerie érsek nagyhatású életnagyságú képmása, amely rafinált technikájával hatott. Nem hagyhatom említés nélkül Leon Lhermitte-nek a munkások életéből vett motívumát: „A munkások heti fizetésüket kapják", Lucien Simon bretagnei processzióját, Charles Cottet-tól a triptichont „A halászok búcsúlakomájá"t, Carrière „Thaulow festő és családjá"-t, Collin szépséges aktját. Ezen művészek munkái annál inkább érdekeltek, mert csaknem mindnyájat személyesen ismertem. Meglepett, hogy a mi igazán vérbeli festőinktől, Munkácsytól nem szerzett be semmit a képtár. Csak egy magyar származású festőtől volt itt egy mű, egy kitűnően megfestett félakt Weisz Adolftól, aid már régen élt Parisban és félig franciává lett. Megismerkedtem vele, amikor 1903-ban a pesti francia kiállítás anyagát összeállítottam, és küldtem valamit tőle is. Mint ember igen szimpatikus volt, többször meglátogatott műtermemben, amikor „Kétségbeesés" című akt képemet festetem. Tőle hallottam azt a megjegyzést, hogy egy női aktot mindig olyannak kell festeni, hogy kívánatos legyen. Az hiszem azonban, hogy ezt nem lehet általánosan elfogadni. 43