A Merics gyűjtemény, 2002

108 A MERICS GYŰJTEMÉNY LÓRÁNT ZSUZSA Lóránt Zsuzsa pályájának elején, többek között ezzel , a művészetét kiválóan reprezentáló kisplasztikával, többször szerepelt közös kiállításon Lacza Mártával és Somogyi Győzővel. A groteszk, az ironikus látásmódjuk alapján történt a társulás. Az emberi alak testarányainak torzításával, a fej, a tenyerek és a talpak megnagyobbításával egy jámbor lelkület adódik a művészi ábrázolásban. Lóránt Zsuzsa e tekintetben nagyon mértéktartó. Leggyakrabban a fiatal, kamaszos testi arányokon belül marad. Klasszikus előképe Verrocchio és Donatello „Dávid"-ja, továbbá Degas „Tizennégy éves kis táncosnő" című alkotásai. Lóránt Zsuzsa művészetének döntő hányadát teszik a barátairól, jó ismerőseiről készített egészalakos fa, bronz és kerámia szobrai. Az ő formanyelvében nincsen népies íz. Ellenkezőleg, a nagyvárosi folklór jellemzi alakjait. Rendkívül jó megfigyeléssel karakterizál. Kiváló mesterségbeli érzékkel mintázta, faragta egy új generáció egzisztenciális kiállását a világ elé. A hetvenes évekbeli fiatal művészekről, értelmiségiekről szociológiai vonatkozású összképet fogalmaz meg a művész a divatos öltözék, az egyéni testtartás, a gesztusok és legfőképp az arcokon tükröződő érzelmek nyelvén. A „Kalapos" című festett faszobor Tamás Noémi festőművészről készült. Ennek a műnek van egy nyári ruhás, festett bronzból készült társa a barátnői közelségű személyről: „A látogató" (1978) címmel. A fiatal nő, mint a téli utcán feltűnő jelenség, az egyéni varázsával hatott és inspirálta Lóránt Zsuzsát. A nagykarimás kalap, az alóla leomló hosszú haj a magas gallér alá betűrve, így együtt a sápadt fehér arcot keretezi. A tágra nyílt, világoskék szemek szinte üvegesen, a bensőben hordott riadalommal tekintenek előre. A karcsúsított, hosszú, bővített szoknyás télikabátjába szorosan begombolkozott Tamás Noémi zárkózott és védtelen személyiségként látható. Az önmaga felé hajló jobb kéz tartása, arcának kifejezése a vallomásszerű, művészi megnyilvánulást jelzi. H.J.