Kozma Lajos emlékkiállítás (1884-1984), 1998

művészetünkre akármelyik szakiskolai művésztanárnál. Kozma ornamentikája alighanem a legvirulóbb és egyben legintellektuálisabb vegetációja tisztán díszítő formáknak, melyre a modern európai enteriőrművészetben példát tudunk. És ami egészen megkülönböztető sajátossága: két, alapjában különböző stílussal rendelkezik. Van egy Kozma Lajos, egy kényeskedésekre és extravaganciákra hajló modern nagyvárosi burzsoa-esztéta. És van egy másik Kozma, az, akit már ex-librísseiből is ismerünk, akinek kedvesen félszeg, csattanós színű, népies naivitásokban telik legfőbb öröme. Ez a népies tradíciókon friss erőre kapott, Kozma-féle ornamentika helyenként kifejezetten barbár, pogány fantasztikummá merészkedik: Kozmának olyik jámbor polgári karosszéke akár primitív törzsfő számára készült trónus is lehetne, annyira ünnepélyes és hivalkodó. Igaz, hogy itt a dekoráció romantikája kezd már szinte groteszkké válni, ha meggondoljuk, hogy az ilyen karosszékek nem pogány törzsfőnökök, hanem a derék pesti üzletemberek jólétét szolgálják. De hisz éppen az jellemzi a polgári individualizmusnak nemcsak belső építkezését, lakását, hanem egész művészetét, hogy éles határt von éthosszát vesztett, reális életüzem és esztétikai fikciók közé, melyek síkján az összes ideálok, stílusok és hangulatok egyaránt minden különösebb érzületbeü kötelezettség nélkül kaphatók." Nyugat, 1926. 522-528 Farkas Zoltán: Kozma Lajos jubileuma Június elején érte meg Kozma Lajos művésztevékenységének huszonötödik évfordulóját, mely összeesett ötvenedik születése napjával. Hadd emlékezzünk mi is róla, hiszen azok közé az úttörők közé tartozik, akik az elmúlt huszonöt évben a művészet lélektelenné vált és elnyűtt sablonjai helyébe korunkhoz illő új kifejezési módokat alkottak. Építészeti jelentősége nem kevésbé volt jelentős. E téren is szabadulni akart az idejüket múlt, csökevényessé vált, lomha megszokásoktól. Egyszerűen, nagyvonalúan, okosan és célszerűen iparkodott építeni, de amellett szépen is. Nem volt sohasem teóriák és jelszavak rabja, erős képzeletét nem rendelte alá az újabbkori törekvések sivár matematikájának, terveiben mindig harmonikus és" szép egésszé kerekítette ki épületeit, amelyekben a célszerűség mégsem szorult háttérbe.