Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

Harry keze munkáját.

67 Josipovich Ida és Goszthony Sári halála után Goszthony Mária egyedül dolgozott az 1980-as évek közepéig, amíg betegsége engedte. A bárdibükki kerámiaműhely 1990 után a magyar üveges iparművészek művésztelepévé alakult. Fonyód-Bélatelepi Alkotóház (1972-1990) A Somogy megyei Tanács 60-as évek végén tervbe vett művészeti célú fejlesztéseinek egyik sarkalatos pontja egy korszerűnek tekinthető balatonparti művésztelep kialakítása volt. Az ideiglenes jellegű fonyódi pedagógus művésztábor után létesült a 70-es évek elején a Fonyód-Bélatelepi Alkotóház, mint speciális példája annak a viszonylagos önállóságnak, amelyet a megye a kultúra szocialista centralizációjának időszakában a mecenatúra területén megvalósíthatott. A különleges táji adottságú épületet a tanács a SZOT-tól vette át, átalakítása után nagy méretű műterem, társalgó és összesen 30 fő elhelyezésére alkalmas vendégszobák álltak a képzőművészek rendelkezésére. Az Alkotóház 1972 július elején nyílt meg. Működése a Művészeti Alaptól független volt, és a megyei tanács alá rendelve kifejezetten a megyei mecenatúra gyakorlásának egyik terepéül szánták. Az Alkotóház eredeti célkitűzéseiben fontos szerepet kapott egy műgyűjtemény kialakításának gondolata is. A cél érdekében eleinte minden előzetes válogatás nélkül, bejelentkezés alapján lehetett itt amatőr vagy hivatásos művészeknek néhány hetet eltölteni: cserébe csak egy, a későbbi állandó kiállítás anyagául szolgáló alkotást kellett felajánlani a megyének. A bejelentkezésre épülő rendszer 1974-től megszűnt, miután kiderült, hogy a tanácsi támogatással messzemenően nem arányos értékű anyag jött be viszonzásképp.

68 Az 1975-ben módosított működési szabályzat célja szerint az Alkotóház tevékeny pihenésre kívánt lehetőséget nyújtani képző- ipar- és fotóművészeknek, íróknak, költőknek, zeneszerzőknek, színművészeknek, rendezőknek dramaturgoknak, illetve a kulturális és a tudományos élet azon képviselőinek, akik alkotó tevékenységükkel közvetett vagy közvetlen módon Somogy megye kulturális, szellemi életét gazdagították. Feladata a művelődés és művészetpolitikai feladatok megvalósítása a megye művészeti életében: „vállaljon szerepet a művészet és a közönség kapcsolatának erősítésében különösen a szocialista szellemű és elkötelezettségű tudományos, irodalmi és művészeti alkotások létrehozásával és a közönség számára történő széles körű bemutatásával".

69 Ezekből következik, hogy Bélatelepen nem művészek kölcsönös összefogásán, egyéni kezdeményezésen alapuló művésztelep forma valósult meg, sokkal inkább egyfajta reprezentatív kirakata volt a megyével kapcsolatba kerülő, legkülönbözőbb területen dolgozó művészeknek és szakembereknek, akik véleményalakító, kultúrpolitikai döntéshozó szerepet játszottak egy-egy művészeti műfajban, szervezetben, kulturális intézményben. 1974-től a megyei tanács meghívásos alapra helyezi az alkotóházi résztvételt.

70 Érdekes színezetet kap az alkotóházi beutalás a balatonbogiári kápolnatárlatok bezárása utáni években, 1975 körül. A tanács a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy országszerte megismerjék a balatonparti alkotóműhelyt, és itt tartózkodásra lehetőleg megnyerjék az országos élvonalba tartozó képzőművészeket is. Tükörképet nyerhetünk az 1975ben meghívottak többféle szempontokat tükröző listájából: Batári László és Kelle Sándor mellett Bálint Endre mint már vitathatatlan szakmai tekintély (22. kép), a szerveződő Fonyódi iskola tagjai közül Bráda Tibor, Kovács Péter, Topor András van jelen. A protokol szempontjait képzőművészeti viszonylatban Luzsicza Lajos, a területi szervezetek vidéki titkára, Vadas József a Népszabadság kritikusa, Rideg Gábor a Művészet folyóirat főszer48