Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Látnivaló, hogy a francia szó, a cabaret, mikorban kabaré lett (szép gömbölyű magyar a betökkel a kiejtésében) már teljesen megkapta a maga átértékelését. Részben már nem az, ami lenni akart, másrészt nem is akar az lenni, ami az eredetiben volt..." Amikor 1915-ben Nádor Kálmán kiadóhivatala a "Nádor-féle kottás zsebkiadások" második sorozataként tíz kötetecskében kabaré-dalokat jelentet meg, Gábor Andor a Fehér Kabarédalok előszavához hozzáír néhány sort a dalok szövegíróiról és zeneszerzőiről: "E kurta biográfiához még hozzá kell tennem néhány adatot: a legszebb kabaréverseket Szép Ernő írta, a legvidámabbakat Heltai Jenő és én is írtam néhányat, ami több esztendeig meg tudott élni a maga emberségéből. A kabaré nálunk egész zeneszerző-gárdát nevelt fel. Az úttörés érdeme Szirmai Alberté, aki elsőül adta meg a kabarédalnak azt a graciózus könnyedséget és a zenében is csattanó viccet, ami később szabállyá vált. Öt követték (a vidám műfajban) Nádor Mihály és Reinitz Béla. Külön érdemei vannak Hetényi-Heidlberg Albertnek és Kálmán Imrének is. A kabaréversek íróinak serege: egész légió, csupa derék ember, aki tehetsége színét igyekezett egyegy kabaré-nótába beleírni Л Saját szerepét szerényen, fél mondatban említi Gábor Andor, de Nagy Endre segít nekünk "a maga emberségéből" "több esztendeig" megélni tudó versek és jelenetek szerzőjének igazi helyét megtalálni. Idézek A kabaré regényéből: "Volt a kabarénak egy kistermetű, csinos, de igénytelen arcú, nagyon fiatal színésznője, Vidor Ferike. Itt, a kabaré szobai világításában, a díszlettelen közvetetlenségben, mindenfé74