Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

A később szatírákban bemutatott személyekkel ezidöben még új­ságcikkekben és helyzetmagyarázatokban polemizál. Lassan mint­ha érezni kezdené, hogy a lírai vers és novella nem igazán ke­nyere; 1904- és 1908 között ritkulni kezedének ilyen művei s 1906-tól az Egyenlőségben szépirodalmi alkotásait felváltják az irodalmi igénnyel készült politikai cikkek. Érezhető az ér­lelődés, az erőgyűjtés, hogy nem is nagyon sokára mint a pesti fonákságok bírálója jelentkezzék. Gábor Andor korai időszakának példái azt igazolják - ami a későbbiekben méginkább nyilvánvalóvá lesz -, hogy elsősorban mint szatíraíró veendő figyelembe; ezzel az alkotási módszer­rel érte el legnagyobb -,és a modern magyar irodalomban mind­máig egyedülálló eredményeit. Mindinkább megfigyelhetjük század eleji munkáiban, ha szatirikus téma, ilyen személy kerül eléje, tolla felizzik, hogy leleplezze, ízzé-porrá zúzza mindazt, ami idejétmúlt, rendellenes és akadályozza a világ haladását. A lí­rai költő érzékeny szívét már ezidöben is sokszor megkeményíti a szatirikus lélek, árulkodva rról, mekkora erők szunnyadnak a mosoly alatt, mely "felgyújtani készül a világot." Ismeretes, hogy Gábor Andor 1908-ban bekapcsolódott Nagy End­re kabarészínpadának munkájába. Ezt megelőzően is.dolgozott már a vidám műfajnak: operett-librettókat fordított, dalszövegeket írt. Tekintettel arra, hogy kabaréköltészete szervesen beletar­tozik életművébe, fontos, hogy e műveiről is reális képet al­kothassunk. Nagy Endre mesteri módon szervezte kabaréját, a korabeli í­rók szine-javát gyűjtötte a Modern Színpad köré. Ezidöben a kabarénak dolgozott: Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Karinthy Fri­gyes, Szép Ernő, Gárdonyi Géza; ott találjuk időnként Móricz 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom