Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Laczkó András ÉLETHARC A FÉNYÉRT Lépjünk be a szatócsboltba! A polcokon petróleumtól a szappanig, kaszakőtől a süvegcukorig sokmindent észrevesz a szem. De mindenből csak annyit, amennyi egy eldugott kis faluban elfogyhat. A bolt gazdája tudta, előre felmérte, hogy Új-Nép lakói mit és mennyiért vehetnek meg. Az üzlet épp csak a megélhetést biztosította a családnak, amelyiknek legifjabb tagjaként 1884 januárjában megszületett Gábor Andor. A szatócsüzletről szinte semmi emléke nem maradt, hiszen apja - a megélhetés gondjaitól űzve - az ország másik végében, Szatmár megyében próbált szerencsét. Kevés sikerrel, mert 1890-ben már a főváros lehetőségeit igyekeztek megismerni. A sors ott sem volt kegyes. Az apa előbb kávémérő, kishivatalnok, majd alkalmi munkás és végül munkanélküli. A gimnáziumot, sőt az egyetemi tanulmányokat mégis biztosította fiának, akinek ezek az élmények meghatározóak voltak. Maga választotta a szabad pályát, az újságírói hivatást, hogy megvívhassa harcát a fényért, és versben hirdethesse messianisztikus forradalomvárását... Ezekkel a líra parnasszusi kapuit nem törhette be. Kívül maradva, a legfontosabbá az életverseny vált számára. A fényt kereste mindenütt, de a megélhetés gondjai sokszor eltérítették... Nagy Endre 1907-ben alapított kabarét. A Modern Színpad nyomán előbb évenként, később havonként nyíltak új és új kabarészínpadok. Az Apolló, Intim, Fasor, Muskátli deszkáin a jelenet- és sanzonszerzôk egész sora debütált. Heltai Jenőtől Szép Ernőig, sőt a Nyugat nagyjai, Ady, Babits, Kosztolányi is kíCentenáriumi megemlékezés a Somogyi Néplapban. 177