Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Gáspár Ferenc: A Somogyvármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság története 1904-1909
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 07: 233-250 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2020 DÓI: 10.26080/krrmkozl.2020.7.233 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm A Somogyvármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság története 1904-1909 GÁSPÁR FERENC 7400 Kaposvár, Kossuth Lajos utca 10., e-mail: drgasparferenc@t-online.hu Gáspár, F.: The History of the Berzsenyi Literary Society 1904-1909. Abstract: The Berzsenyi Literary Society (as it is called today: Dániel Berzsenyi Society of Literature and Art) was reestablished three times (in 1925, 1946 and 1985) after its foundation in 1904. The publications elaborating the history of the Society deal exclusively with the presentation of the periods following the re-establishments, and merely mention, but do not reveal thoroughly the history of the early years of 1904-1909. The aim of the author of the present publication is to eliminate these deficiencies (to a considerable degree by making use of the contemporary local press coverage). In doing so, the study touches upon the relationship between the Berzsenyi freemason lodge of Kaposvár and the Literary Society, which relationship gave rise to suspicion among the general public and thus hindered the expansion of membership and the efficacy of functioning. Keywords: literary programs, freemasons, prelections, unconcern A Berzsenyi irodalmi társaság (mai nevén Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság) az 1904-ben történt megalakulását követő években további három alkalommal (1925, 1946, 1985) is újra alakult. A társaság történetét feldolgozó közlemények kizárólag az újraalakulásokat követő időszakok bemutatásával foglalkoznak, és csupán említik, de nem végzik el a kezdeti, 1904-1909 közötti évek feltárását. Jelen közlemény szerzőjének célja ezt a hiányt (nem csekély mértékben a helyi sajtóban megjelent korabeli tudósítások felhasználásával) megszüntetni. Ennek során szól a kaposvári Berzsenyi Szabadkőműves-páholy és az irodalmi társaság közötti kapcsolatról, amely a közvélemény szemében gyanakvásra adott okot; gátolta a tagság bővülését, a működés hatékonyságát. Pékár Gyula1 a Petőfi társaság tagja 1903 januárjában javasolta, hogy létre kellene hozni egy Országos Irodalmi Szövetséget, amelynek az összes közművelődési és irodalmi társulatok tagjai lennének. Terve szerint: „Az ország irodalmi és közművelődési egyletei Országos Irodalmi Szövetség elnevezésű egyesületet alkotnak, oly célból, hogy a kölcsönhatás által a) egymás hazafias akcióit támogassák, b) a magyarságot fenyegető veszélyekre egymást figyelmeztessék, s azokat közös erővel elhárítsák, c) a bárhol termő nemes eszméket közösen felkarolják, a bárhol megnyilatkozó új tehetségeket le1 Pékár Gyula (1866-1937) Bécsben és a Sorbonne-on tanult, öt nyelven beszélt. A Kisfaludy és a Petőfi Társaság tagja, országgyűlési képviselő, államtitkár, majd miniszter. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, kora ünnepelt írója. hető hamar és országosan érvényesítsék. Az Országos Irodalmi Szövetség székhelye Budapest, de köteles minden évben másutt nagygyűlést tartani, hol tagjai mentői nagyobb számban jelenjenek meg. E nagygyűlések lehetőleg olyan helyeken tartassanak meg, melyek nagyjaink emlékéről szenteltek, s melyeken e nagyok érdemeinek hangoztatása által a közönség közönye megtörhető és a hazafias lelkesedés előmozdítható.”2 A Jókai Mór elnökségével megalakult Országos Irodalmi Szövetség 1903. november 23-ai keltezéssel arra kérte a vidéki újságok szerkesztőségeit, hogy tegyék közzé felhívását lapjaikban. Abban olvashatjuk: „[...] Mentül magasabb műveltséget ér el az anyanyelvűnk, annál bizonyosabb az, hogy élünk, hogy nemzetet és hazát alkotunk. [...] Célunk az, hogy a költészet és hasznos tudás népszerű, érthető modorban vezettessék be a magyar nép tömegébe. [...] különös feladatunknak tekintjük azon magyar hazánkfiai között terjeszteni a magyar irodalom termékeit, kik a végvidékeken, a nemzetiségek által lakott területeken, elszigetelve tartják fenn hazaszeretetben gyökerező nemzeti lelkületűket.”3 Az Országos Irodalmi Szövetség célkitűzései harmonizáltak a már akkor több, mint egy évtizede működő Somogyvármegyei Közművelődési Egyesület4 küldetésével, amely célul tűzte ki, hogy „a magyar közművelődést és hazafias szellemet terjeszti, a Dunántúlról, illetőleg Somogy vármegyéből történő kivándorlást korlátozza, vagy a mennyiben ez lehetséges nem volna, a kivándorlást irányítja s különösen a Drávántúlra átvándorló véreinket a magyar hazfiasságban és szellemben megtartja. Első feladata tehát az, hogy teljesen magyarrá tegye Somogy vármegyét!”5 Nyíltan ki nem mondott, de egyik tényleges célja a megye déli és keleti részén élő, mintegy a lakosság tizedrészét képező nem magyar anyanyelvű lakosság különféle módszerekkel (elsősorban az iskolai oktatásneveléssel, a magyar nyelvű irodalom terjesztésével, anyagi ösztönzéssel) megvalósuló beolvasztása. Azt, hogy ez mennyire volt sikeres, a népszámlálási adatok alapján ítélhetjük meg: 2 Az Országos Irodalmi Szövetség. Budapesti Hírlap, 1903. május 29. p 9 3 Tolnamegyei Közlöny 1903. november 26. p. 3. 4 A Dunántúli Közművelődési Egyesület fiókegyleteként 1891-ben Tallián Béla Somogy vármegye főispánja kezdeményezésére jött létre. 5 Csánki Dezső (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai Somogy vármegye p. 577. Országos Monográfiái Társaság Budapest, é.n.
