Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gulyás Bence - Lőrinczy Gábor: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei V. Kora avar kori padmalyos temetkezés Tiszavasvári, Eszenyi-telekről
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE AVAR SÍRLELETEI V. KORA AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉS TISZAVASVÁRI-ESZENYI-TELEKRŐL 99 A szentes-derekegyházi példány alapján tett következtetésünket a mokrini 67. sír kengyelének és csonthengerének sírbeli helyzete is valószínűsíti. A Tiszavasvári-Eszenyi-telken előkerült példány belső falán megfigyelhető vasrozsda nyomok a kengyel és a csonthenger kapcsolatát tovább erősítik. A még publikálatlan szegvár-oromdűlői temető négy sírjából került elő gímszarvas agancságából77 faragott csonthenger. Ezekre a darabokra jellemző, hogy a sírban a kengyel fülén, vagy közvetlenül a fül mellett, illetve mögötte 2-3 centiméterre feküdtek, valamint a tiszavasvári példányhoz hasonlóan több szegvári csonthenger belső falán vasoxid összefüggő foltja látható. A fentiek alapján igazoltnak látjuk, hogy a Tiszántúlon előkerült csonthengerek funkciója - sírbeli helyzetük és leletösszefüggésük alapján - a vaskengyel szíjazatának a fülön vagy közvetlenül a kengyelfül fölötti össze- és leszorítása volt. Ezeknek a csonthengereknek a hossza 2,3-3,2 centiméter, külső átmérője 2,2-3 centiméter, míg belső átmérője 1,5-2 centiméter között változik.78 Azonban a kengyel szíjazatát leszorító csonthengerek nem csak a Tiszántúl kora avar kori temetkezéseiből, hanem a dunántúli kora avar kori sírokból is ismerünk a teljesség igénye nélkül: Budapest-Csepel-Háros 96. sír,79 Budapest-Szőlő köz 28. sír,80 Komárom-Hajógyár 103. lovassír,81 Kölked-Feketekapu A 474. sír,82 Kölked- Feketekapu В 135. sír,83 Környe 129. sír,84 Pókaszepetk-Mesterföldek 13. és 168. sír,85 Zamárdi-Réti földek 1406. sír.86 Ez utóbbi síregyüttesben előkerült csonthenger mellett a hasonlófunkciót betöltő téglalap keresztmetszetű vaspánt már átvezet bennünket a vas szíjszorítós pántok típusához. Ilyeneket említhetünk Zamárdi-Réti földek 73., 348., 455. és 511. sírjából.87 Az erdélyi Baráthely 3. temetőjének 19. és 27. számú lósírja is tartalmazott egy-egy csonthengert.88 Míg a 19. sír a rablás következtében teljesen fel volt dúlva és a lócsontok hiányosan, bolygatott helyzetben feküdtek a maradék leletekkel együtt,89 addig a 27. lósír in situ állapotban maradt meg.90 Ebben a sírban a bal oldali kengyel fülétől alig 2-3 centiméterre feküdt az enyhén kúpos csonthenger. Ez alapján írhatta a szerző, hogy ezek a csonthengerek kapcsolódhattak a kengyelhez.91 Bár az itt felsorolt temetkezések döntő többsége kirabolt, bolygatott lósír volt, ennek ellenére sok esetben a ló mindkét oldalán a kengyelfülek közelében kerültek elő a csont és vas szíjszorítók. így nem véletlen, hogy a csonthengereket tartalmazó sírok egyes publikálói - Nagy Margit és Garam Éva - minden indoklás, magyarázat nélkül szíjbújtatónak határozták meg őket. Ezek a rövid csonthengerek és vaslemezből hajlított, téglalap keresztmetszetű vaspántok nem szíjbújtatók a szó hagyományos értelmében,92 hanem szíjfeszítők voltak. Ha bújtatok lettek volna, akkor ezek nem feltétlen a kengyelfül közelében, rajta vagy közvetlenül mellette kerülnekelő, hanem a kengyel függesztőszíjazatánakváltozó magasságában. Ugyanakkor a bújtató a függőlegesen lógó szíjon - saját súlyánál fogva is -, lovaglás közben a rázkódástól lecsúszhatott volna. Pedig a szíjfeszítő funkció éppen az volt, hogy a kétágú kengyelszíjat szorosan össze- és hozzászorítsa a kengyelfülhöz, így akadályozva meg a kengyelszíj végén a vaskengyel mozgását. A megegyező funkció mellett - bár jelen pillanatban kis esetszám áll a rendelkezésünkre - több eltérés is tapasztalható a Dunától nyugatra, illetve a Tiszántúlon előkerült csont kengyelszíjfeszítőkkel kapcsolatban. Míg a tiszántúli temetkezésekből mindig csak az egyik kengyel mellől kerül elő csonthenger, addig a dunántúli sírokban általában mindkét kengyel mellett előfordult. 77 Vörös István meghatározása. 78 A kézirat lezárása után jutott tudomásunkra, hogyTiszaderzs-Szentimrei úti lelőhelyen (Madaras 2002,378.) 1937-ben előkerült négy sír egyikének leletanyagában szintén van két, még közöletlen csonthenger. Köszönetét mondunk Vida Tivadarnak, hogy felhívta a figyelmünket erre az adatra. 79 Nagy 1998,176, Abb. 82:1 a, Taf. 118:14-15, Taf. 181:5-6. 80 Nagy 1998,49, Taf. 43:18-19, Taf. 146:7,10. 81 Trugly 1993,195, Taf. IX. 6. 82 Kiss 1996,127, Taf. 86:1. 83 Kiss 2001,68, Taf. 42,135:3,5. 84 Salamon - Erdélyi 1971,27, Taf. 22:9. 85 Cs. Sós - Salamon 1995,137,152, Pl. Ill, 13:4-5, Pl. XV, 168:5. 86 Bárdos - Garam 2009,185, Taf. 162,1406:19. 87 Bárdos - Garam 2009, 20, 55,67, 75, Taf. 8:4,6, Taf. 39:15,17, Taf. 51:23,24, Taf. 63:13,15. 88 BArzu 2010, Taf. 6. G. 19:4, Taf. 7, G. 27:7. 89 BArzu 2010,178, Abb. 97. 90 BArzu 2010,179, Abb. 100. 91 BArzu 2010,130. 92 Szíjon vagy övön lévő gyűrű alakú tartozék, melybe a csatba kapcsolt szíj vagy öv végét bújtatják, hogy ne lógjon. Magyar Értelmező Kéziszótár, bújtató szócikk.
