Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Ábrahám Levenete: Adatok a Villányi-hegység csőrősrovar faunájához (Mecoptera) - Data to the scorpionflies fauna (Mecoptera) of the Villány Hills, South Hungary.

ÁBRAHÁM L. : ADATOK A VILLÁNYI-HEGYSÉG CSŐRŐSROVAR FAUNÁJÁHOZ (MECOPTERA) 343 Gyűjtési eredmények és értékelésük A Villányi-hegység Mecoptera faunájából a jelenlegi vizsgálat alkalmával 4 faj 97 példányát sikerült begyüjtenünk. A gyűjtött fajok listájában a teljes anyag faunisztikai adatait közlöm, és rövid jellemzést adok a fajokról taxonómiai, faunisztikai, ökológiai és természetvédelmi szempontból. A listában használt gyűjtőnév-rövidítések: ÁL. - Ábrahám Levente, NS. - Nógrádi Sára, UÁ. - Uherkovich Ákos Bittacidac Bittacus italicus (Müller, 1766) - Siklós, Csukma-hegy 1999. VIII. 7. \S ÁL. A fajnak nagyon kevés elterjedési adatát ismerjük hazánkban. MOCSÁRY (1899) Budapest, Csepel és Kőszeg lelőhelyekről, STEINMANN (1981) Ujszentmargitáról említi meg mostani határainkon belül. Hazánkban nagyon szórványosan fordul elő (2. ábra). Az MTM (Budapest) gyűjteményében hat példányát őrzik, ezek közül három 1951-ből származik. Ezen kívül csak Zalaszentmihályról volt ismert (coll: SMM, Kaposvár), és most a Villányi-hegységből is előkerült. Ez utóbbi helyen az éjjeli lámpázások alkalmával sikerült gyűjteni. Ragadozó, életmódjának számos érdekes részletét már leírták (MIKOLEIT G., MICKOLEIT E. 1978), de hazai habitatjának leírása: „síkvidéki erdei tisztásokon, legelőkön, réteken" (STEINMANN 1967) nem pontos. A gyűjtések alkalmával az imágó erdő szegélyről került elő, de gyümölcsösben is megfigyelték (Érd, Elviramajor: Sziráki Gy. levélbeli közlése). A külföldi szakirodalom nagy folyók mellékét jelöli meg élőhelyének (DEVETAK 1991, GEPP 1994), Svájcban nedves, magasfüvű mocsárréteken él (P. Duelli szóbeli közlése). A Kárpát-medencében meglehetősen ritka faj lehet, mivel a környező országokban éppen egy tucat lelőhelyi adata vált ismertté a faj leírása óta (DEVETEK 1988). Európában Albániában, Ausztriában, Belgiumban, BoszniaHercego-vinában, Horvátországban, Németországban, Romániában, Spanyolországban, Svájcban, Szlovéniában találták meg, de kimutatták a Kaukázusból is. Az ismert mintegy száz példány faunisztikai adatainak nagy része száz-százötven év alatt gyűlt össze. Ennek tükrében már érthető, hogy a faj természetvédelmi szempontból rendkívül veszélyeztetett. Ausztriában száz éve nem került elő, feltételezhetően onnan már kipusztult (GEPP 1994). Minden országban védett vagy aktuálisan veszélyeztetett fajnak tartják. Bittacus hageni Brauer, 1860 - Bisse Tenkes-hegy 1999. VII. 21. là ÁL.; Nagyhar sány Szársomlyó szoborpark 1999. VII. 6. \<S UÁ.; Kistótfalu Kopasz-hegy 2000. VII. 22. 1?ÁL. A Bittacus fajok az ivarszervek morfológiája alapon könnyen szétválaszthatok (3. ábra). A VII. és VIII. tergit distális felén vékony sárga gyűrű van, mely a rozsdásbarnás alapszíntől jelentősen elüt. Magyarország faunájára új faj! Életmódja az előző fajhoz hasonló lehet. A Villányi-hegységben az előfordulási helyei alapján feltételezzük, hogy kedveli a meleg bokros szegélyeket. A feltételezett élőhelye alapján a két faj ökológiai szempontból is jól elkülönül. A világon az ismert példányok száma talán az egy tucatot sem éri el. Ennek tükrében a most felfedezett magyarországi populáció különös természetvédelmi jelentőséggel bír. Európában előkerült már Ausztriából, Belgiumból, Franciaországból és Szlovéniából. DOROCHOVA és MARTINOVA (1987) szerint él a Kaukázusban is. Minden országban védett, a fajt kipusztulás közvetlen veszélye fenyegeti!