Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)
Héra Zoltán: A Somogy Megyei Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének gyarapodása I. 79 - Enrichment of the malacological (Mollusca) collection in Somogy County Museum I.
HÉRA Z.: A SOMOGY MEGYEI MÚZEUM PUHATESTŰ GYŰJTEMÉNYE 85 - Fosszíliái (1. melléklet) közül 67 tétel dr. Streda Rezsőtől származik, más személy neve nem szerepel a kövületek megtalálójaként. Az is feltételezhető, hogy a fosszíliák többsége szintén tőle származik. Az anyagban 39 olyan tétel szerepel, ahol a héjak még egy korábbi gyűjtemény felragasztott leltári számát viselik. A Puhatestűek (csiga, kagyló, ammonitesz) fosszíliái mellett szórványosan szivacsok, csalánozók, tüskésbőrűek példányai is előfordulnak. A középidei és az Új idő negyedidőszakából előkerült maradványok a kollekció alig 1 %-át teszik ki, a Harmadidőszak jellemző Puhatestű-gazdagsága itt is megmutatkozik. 2. Dr. Streda Rezső (18??-196?) római katolikus pap, érseki tanácsos, a teológia doktora, amellett, hogy hittant tanított, sokat utazott és jeles gyűjtője volt az ősmaradványoknak, ásványoknak, bélyegeknek (utóbbi a 10. legértékesebb hazai gyűjtemény volt.) Ásványait a Földtani Intézet, fosszíliáit a Magyar Nemzeti Múzeum Föld és Oslénytára őrzi. - Tolnai recens külhoni anyagának (2. melléklet) közel negyedét (151 tétel) szintén Streda gyűjtötte. A mediterráneum fajait Japántól Írországig számos érdekes faj egészíti ki. 50 tétel Tinter gyűjtése. - A recens hazai anyagban (3. melléklet) viszont nincs Streda gyűjtés. Többségét Tolnai gyűjtötte, de rajta kívül még 13 személy (Andrásfalvi, Endrődy, Győrfy, Neugebauer, Péter G., Reményi, Stiller, Sulyó, Székely L, Tolnai Margit, Székelyi, Székessy és Wiesinger) neve olvasható, de csak 1-10 közötti esetszámban. - Feltehetően a recens hazai anyagból lett elkülönítve egy rendszertani összehasonlító anyag (4. melléklet), végletesen leegyszerűsített cédulákkal. Egykor az anyag ezen része sokkal terebélyesebb lehetett, amit az bizonyít, hogy azok közül a cédulák közül, amelyekhez nem tartozott héj, 22 db. ebbe a típusba sorolható. Egykori, bizonnyal hatalmas és szépen cédulázott (6. ábra) gyűjteményéből mindössze 9 tétel szerepel, fosszilis és recens fajokkal egyaránt. 3. Knocz Ernő természetrajzi gyűjteménye (6. melléklet) 199 meglevő tételével magas darabszámával sem a legérdekesebb egység. Számos cédulán triviális elírás látható, túlnyomórészt nincs a gyűjtő megnevezve. Olybá tűnik, mintha valakinek a meglévő gyűjteményéből (többször tolnaitól is) kapott volna másodpéldányokat, csak a cédulák elolvasása nem mindig volt sikeres (7. ábra). Knocz neve megtalálóként csak 19 esetben szerepel. Ugyanakkor van néhány "szívmelengető" honi csemege is benne Vásárhelyi I., (1889-1968), kinek gyűjteménye a Miskolci Herman Ottó Múzeumban van, dr. Soós Lajos (1879-1972), a magyar malakológia kiemelkedő alakja l-l tétellel szerepelnek, Stredától 4, Tintertől 2 adat van. Külhoni érdekesség is akad Heinrich Waegele (18951942); német malakológus személyében. 4. Vásárhelyi István jellegzetesen megírt cédulái (8. ábra) hazai elterjedési adatokat közölnek (7. melléklet). A gyűjtemény cédulái között szerepelt még egy cédula {Helix pomatia, Lovászi, 1951. VII. 17.), héj azonban nem volt a cédula mellett. 5. Barthelmes szépen megírt cédulái (9. ábra) vetekednek Streda kézügyességével. Adatait a 8. melléklet tartalmazza. 6. Geyer, David (1855-1932) Német paleontológus és zoológus volt. A hat tétele (10. ábra, 9. melléklet) között fosszília és recens faj is akad. Noha az európai csigafauna számos faja az ő nevét viseli, sajnos ezek egyike sem "geyeri". 7. Hässlein, Ludwig (1906-1979) Német malakológus volt. A nálunk látható tételei is hazájában gyűjtött héjak. (11.ábra, 10. melléklet). Egy további gyűjtése Schlickum anyagában bukkan fel. Az ő írását olvashatjuk H. Modell munkásságáról. 8. Klemm, Walter (1898-1981); osztrák malakológus. Hazájának malakológiai kutatásáért munkásságát Bécsben a Természettudományi Múzeumban emlékkiállítás őrzi. A hozzánk került anyaga (12. ábra, 11. melléklet) jelentős részben dalmát lelőhelyekről származik. Sajnos egy tétel mellett nem volt egyetlen héj sem {Oxychilus wagneri; Korcula, Dalmácia; Coll.: W. Klemm).
